- Népszerű tartalmak:
- Gyógynövénykereső |
- Gyógyszertárkereső |
- Horoszkóp |
- Kalóriatáblázat |
- BMI |
- Bébik, kicsik és nagyok |
- Betegszervezetek
2012-05-28 08:00:00
A cukor az elmúlt 100–150 évben alapvető élelmiszerünkké vált. A korai néhány dekagrammos évi átlagfogyasztás helyett manapság az európai lakosok többsége körülbelül negyed mázsa cukrot használ el évente. Az édes íz dominanciája nem csak az ünnepi étkezésekhez tartozik hozzá, mindennapos a cukorral édesített termékek használata.
Magyarországon az éves cukorfogyasztás az elmúlt tíz évben számottevően csökkent, míg 2001-ben 17,7 kg/fő/év volt az egy főre jutó mennyiség, addig 2009-re 13,9 kg/fő/év. A hazai és a nemzetközi táplálkozási ajánlások egyaránt azt javasolják, hogy a cukorfogyasztásunk ne haladja meg a naponta elfogyasztott energiamennyiség 10%-át. Egy gramm cukor 4,1 kcal energiamennyiséggel járul hozzá az anyagcseréhez, egy átlagos, 2000 kcal energiatartalmú étrendben naponta 50 g-ig terjedhet a cukorfogyasztás.
Manapság a fogyasztók egy széles rétege szeretné kiküszöbölni, de legalábbis mérsékelni szinte az összes hozzáadott cukrot az étrendjéből, melynek számos oka lehet. Sokan csupán hitbéli meggyőződésből gondolják úgy, hogy még a kevés cukor is árt az egészségüknek. A cukorbeteg és túlsúlyos személyek az egészségük megőrzéséért és állapotuk javítása érdekében kénytelenek lemondani róla.
Azok számára, akik szeretnék étrendjüket kis hozzáadott cukortartalommal megvalósítani, évtizedek óta rendelkezésre állnak a különböző összetételű édesítőszerek. Ennek ellenére a fogyasztói tudatosság és részben néhány tévhit miatt sokan idegenkednek attól, hogy kémiailag előállított édesítőszert használjanak. Számukra jelenthet alternatívát a nyírfacukor, melyről ugyan nevéből adódóan gondolhatnánk, hogy hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a répacukor vagy nádcukor, mégis teljesen más élettani hatású anyagról van szó.
A nyírfacukor vagy más néven xilit, az egyik legismertebb képviselője a cukoralkoholok csoportjának. A cukoralkoholok bármilyen cukormolekulából képződhetnek, kémiai szerkezetváltozás segítségével, több típusuk a gyümölcsökben, fás szárú növényekben is jelen van kisebb mennyiségben. E vegyületek ugyan a hagyományos cukorral szinte megegyező édesítőerővel rendelkeznek, a szervezetben mégis teljesen másképp hasznosulnak, ezért speciális igényeket kielégítő diétákban is alkalmazhatók.
A nyírfacukor laboratóriumi körülmények között elégetve ugyanannyi energiát szolgáltat, mint a répacukor, azaz grammonként 4,1 kcal-t. Biológiai hasznosulása viszont bonyolultabb az egyszerű szénhidrátoknál, először át kell alakulnia cukorrá, ezután a bélben lévő koncentráció függvényében szívódik fel. Az átalakulás során körülbelül 50%-os a hasznosulás aránya, ez alapján 1 g xilit 2,4 kcal-val járul hozzá az anyagcseréhez. A maradék mennyiség a bélbaktériumok által fermentálódik, valamint kevesebb, mint 2% a vesén keresztül választódhat ki.
Glikémiás indexe – azaz a glükózhoz viszonyított vércukoremelő tulajdonsága (a glükóz glikémiás indexe 100) – elenyésző, 7 és 13 közötti, a vércukorszintet kismértékben emeli meg, az első vércukorszint-emelkedés 90 perc után jelentkezik, szemben a cukorral, aminél ez a hatás 30 és 60 perc közé tehető.
Cukorbetegségben nemcsak a vércukorszint-emelkedés fontos, hanem az inzulintermelést fokozó tulajdonság is. A glükóz inzulinémiás hatása 100, ehhez viszonyítva a xilité csupán 5, tehát a hasnyálmirigy működése szinte elenyésző a felszívódásban.
Fizikai tulajdonságaiban teljesen megegyezik a nyírfacukor a hagyományos kristálycukorral, használható sütéshez, főzéshez és vízben nagyon jól oldódik. Jelenleg a kereskedelmi forgalomban kapható fajtákat kukoricából készítik, természetes eljárások segítségével.
A cukoralkoholok nagyon fontos szerepet töltenek be a bél egészsége szempontjából. A xilitet a bélbaktériumok képesek fermentálni, ezáltal hozzájárulnak a megfelelő pH-érték kialakításához, azt enyhén savas irányba mozdítják el, ami megakadályozza a patogén baktériumok elszaporodását. A savas pH-t összefüggésbe hozzák az optimális felszívódással is, valamint daganatmegelőző hatást tulajdonítanak neki. A cukoralkoholok meggátolják az ammónia és a toxikus eredetű anyagok visszajutását a vérbe, melynek régóta klinikai hasznát is veszik egyes kórképekben. Fokozzák a béltartalom nyomását, ezáltal víz beáramlásához vezetnek, valamint belőlük bélmotilitást fokozó rövid szénláncú szerves savak keletkeznek, amik együttesen javítják a székletürítési habitust, csökkentik a székrekedés kialakulásának veszélyét.
A nyírfacukor nem szolgál tápanyagul a fogszuvasodást kiváltó baktériumoknak. Újabb fogászati ajánlásokban, mint alapvető kezelési lehetőség van jelen a xilit, illetve a nagy xilittartalmú rágók és fogkrémek. A xilit a fluorid mellett szintén úgy jelenik meg, mint a fogápolás egyik alapvető eleme, már gyermekkorban is.
A minden étkezés után (5 alkalom/nap) fogyasztott xilittartalmú rágó egy hónap alatt jelentősen csökkenti a szájban található, a fogszuvasodás kialakításában fontos szerepet játszó baktériumok mennyiségét. Ezek a baktériumok az étkezések során képződő plakkokban fejtik ki káros hatásukat. A kizárólag xilittel édesített rágó e plakkok lerakódását is gátolja, mivel pH-értéküket savas irányba viszi el, mely nem kedvez a baktériumok szaporodásának.
A hazai ajánlások ugyan nem javasolják a xilit fogyasztását gyermekkorban, azonban klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy a fogfejlődés korai szakaszában is hatásos és biztonságos a fogszuvasodás megelőzésére.
Azoknál az anyáknál, ahol a szájban jelen van a fent említett baktériumfajok bármelyike, a xilites rágó fogyasztása nemcsak a saját, hanem gyermeke egészségét is javíthatja, ugyanis a xilit meggátolja a baktériumok átjutását a csecsemőre.
A szájban megtelepedő több Candida-faj szaporodását – több szénhidráttípus közül – a xilit gátolta legjobban, így a szájüregi gombás fertőzések csökkentésében is szerepe lehet. A xilittartalmú rágógumik és szájspray- k használata a garatban és a középfülben is csökkentik a patogén baktériumok szaporodását, ezért a legtöbb felső légúti és fülgyulladás előfordulását csökkentik, napi öt alkalommal történő használat esetén.
A xilitnek, akárcsak az összes cukoralkoholnak mellékhatása lehet a mennyiségfüggő hasmenés. Egyszeri nagy mennyiség fogyasztása a vastagbélbe visszaáramló víz miatt hasmenést és puffadást okozhat. Ez azonban a szükséges fogyasztási adagok betartásával elenyésző mértékű, 1000 fogyasztóból mindössze 5 számol be kellemetlen mellékhatásról cukoralkoholok fogyasztása során.
Annak ellenére, hogy a vércukorszintet csak kis mértékben emeli meg, az Amerikai Diabétesz Szövetség ajánlása alapján be kell számítani a cukorbetegeknek a napi fogyasztható szénhidrátmennyiségbe.
Vági Zsolt
dietetikus
Nemzetközi Táplálkozáskutató Intézet




Impresszum | Médiaajánlat | Adatkezelési nyilatkozat
Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!