Füstbe burkolózva

2012-06-01 08:00:00    

Amikor leszokásról esik szó, a dohányos ember számos félelemmel küzd meg, miszerint egy étkezés vagy társas összejövetel soha nem lesz ugyanolyan jó cigaretta nélkül, továbbá soha nem fog tudni koncentrálni, vagy stresszhelyzetet kezelni.

A dohányzásról szóló cikkek többsége az egészségre való káros hatását emeli ki, illetve annak lehetőségét, hogy szenvedélybetegség válhat belőle. Noha mindezek valóban fontosak, jelen írásomban sokkal inkább a dohányzás, mint pszichés függés meghatározó tényezőit, valamint a leszokással kapcsolatos problémákat emelném ki.

Az elmúlt pár hónapban a dohányzás minden idők legnagyobb figyelmét kapta, ennek hátterében a nikotin káros hatása áll, valamint a leszokást segítő programok és a dohányzást szabályozó törvények. Munkám során gyakran kerülök szembe azzal a problémával, hogy az emberek többsége a mai napig nem fogadja el: a dohányzás ugyanolyan függőséget okoz, mint más kábítószer, mindezek következménye, hogy alulbecsülik a dohányzás negatív következményeit.

 

 

A dohányzás társadalmi jelentősége


Ma a világon minden harmadik ember dohányzik. Egyes kutatások szerint minden 10. másodpercben következik be egy olyan haláleset, amiért a dohányzás okolható, hazánkban ez a szám 20 perc. Az adat önmagában is megdöbbentő. Érthető, hogy a dohányzás társadalmi szerepe jelentős, a dohány a mindennapi életünkben jelenlévő élvezeti cikkek közül az egyik legrégebbi. A megítélése azonban a kultúrákban általánosan elfogadott értékeknek megfelelően változott.

 

A dohányzás megteremti a szociális érintkezés lehetőségét, közös élményt nyújt, ellazít, mely által az egyén tudatosan időt szán arra, hogy pár percre megálljon.

 

Gondolom, ismerős az a helyzet, amikor az emberek a munkahelyükön a szünetben cigivel a kezükben állnak az épület előtt vagy az erre kijelölt helyen. A legújabb kutatások szerint az első cigi elszívása egyre korábbra tevődik, nem ritka, hogy a parkokban és a tereken gyerekeket látunk „pöfékelni”. Ennek megítélése nem az én feladatom, azonban pszichológusként középpontba helyezném azt a tényt, miszerint a dohányzásnak a serdülőkorban is nagy szerepe van: a titok, az összetartozás, a felnőttség érzését nyújtja a közösségben.

 

Patika Nap logójaEzen a napon a gyógyszertárak a megszokott szolgáltatásokon felül egyes kiemelt témákban bővebb szakmai tanácsadással és külön szolgáltatással várják a betérő betegeket, látogatókat. Az idei patika nap központi témája a metabolikus szindróma lesz kiemelve a dohányzásról való leszokás fontosságát.

IX. Országos Patika Nap

2011. június 6-án, szerdán,

az ország összes csatlakozó patikájában.


A mítoszok - önfelmentés, önhazugság


A mai napig élnek bizonyos tévhitek a dohányzás körül. Talán érdemes ezeket a mítoszokat átgondolni és a realitás irányába elmozdítani.

 

Ha az önértékelés alacsony, instabil és a társas környezettől való függés nagyobb, akkor megnő a rászokás esélye.

 

Ne hagyja magát senki becsapni! Gyakran hallom: „a tudósok még mindig nem tudják bizonyítani, hogy a cigaretta rákot okoz”. Tanulmányok százai bizonyítják, hogy van összefüggés a dohányzás és a tüdőrák között, továbbá alátámasztott tény, hogy krónikus hörghurutot és tüdőtágulást okoz. Kiemelném a szívbetegséggel kapcsolatos adatokat is: szerepet játszik fekélyek és keringési problémák kialakulásában.

Hasonló tévhit, ha önmagát megtévesztve állítja valaki: nem kell aggódni az egészség miatt, ha kis kátránytartalmú cigarettát szív, vagy a leszokás után meghízik.

Vagy egy másik mítosz egy pácienstől: „én úgyse kapom el azokat a betegségeket, ráadásul a szennyezett levegő ugyanolyan káros a tüdőmnek, mint a dohányzás”.

 

 

A függőség háttere


A pszichológiai aspektusokat vizsgálva elmondható, hogy a rászokás időszakában a külső megerősítések játszanak döntő szerepet, így a kortárs csoport, amely gyakorolja és elismeri ezt a tevékenységet.


Az átmeneti időszakban kialakul a dohányzási viselkedés biológiai bevésődése, amely az agy jutalmazó központjának ingerlése során jön létre, továbbá pszichológiai rögzülés is, ezáltal a dohányzás ösztönössé, automatikussá, rutinszerűvé válik. Ilyenkor már belső motivációról beszélünk.

 

A dohányzó személy azt éli meg, hogy a rágyújtás kellemes, megnyugtató, stresszoldó élményt nyújt számára.

 

A stressz- és szorongáscsökkentő hatása azonban nem bizonyított, önmagában a dohányzás nem szorongáscsökkentő, hanem azáltal válik azzá, hogy lehetőséget nyújt a figyelemelterelésre a szorongást keltő ingerekről, és a stresszt kiváltó negatív aggodalmakról.

A rászokást követően a nikotinmegvonás kellemetlen tüneteket idézhet elő, a feszültségélmény azonnali megszüntetése a nikotin pótlásával történhet, vagyis a következő cigi már a szájban is van.

Pszichológiai szempontból a dohányzás a negatív érzéseknek, így a feszültségnek, dühnek és félelemnek, a szégyennek, a megalázottsági érzésnek a csökkentését szolgálhatja, és mint ilyen kellemesnek minősülő belső állapotot, közérzetet vált ki. Ezek alapján nagyon erős összefüggéseket találtak a depresszió és a dohányzás együtt járásáról.

A legtöbb dohányos úgy tartja: akkor teszi le a cigarettát, amikor akarja. Ez sajnos egy illuzórikus hit, a kialakult függés nem teszi lehetővé a könnyű leszokást.

Pszichológusként azon a véleményen vagyok, hogy a dohányzás, mint függőség összetettebb probléma, mint ahogy ezt sokan gondolnák.Nagyon sokszor a nem dohányosok elítélően beszélnek azokkal, akik szenvedélyüket ebben élik ki. Meg kell érteni, hogy a durva szó és az erőszakos győzködés nem vezet megoldásra. Aki le akar szokni az le tud szokni, viszont ha elakad ezen az úton, tudjon és merjen segítséget kérni.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
www.makaigabor.hu
makai.pszichologusmail.com

Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési nyilatkozat

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!