Mit is takar hát ez az ijesztő tartalmat hordozó elnevezés?

A mióma a méh mindig jóindulatú (!) izomdaganata, mely a méh megnagyobbodását okozza. Mint már említettem, önmagában az a tény, hogy valakinél miómát állapítanak meg, még nem teszi okvetlenül szükségessé a műtéti beavatkozást.

Operálni akkor kell, ha a mióma kétökölnyinél nagyobb, vagy ha túl gyorsan növekszik. Ezekben az esetekben néhány év elteltével – ha ritkán is – előfordul rosszindulatú elfajulás. Szükséges a műtét abban az esetben is, ha a megnagyobbodott méh súlyosabb vérzést, vagy komoly panaszokat okoz, azaz nyomja a hasi szerveket, pl. a hólyagot vagy a végbelet.

Az esetek túlnyomó többségében azonban a tünetmentes, csak az orvos által észlelt (és általában kisfokú) mióma csak rendszeres nőgyógyászati ellenőrzést igényel.
Ha operálni kell, a mióma eltávolításának módját nem a műtéti technika, hanem a mióma formája és jellege határozza meg. Amennyiben a (legfeljebb három-négy darab) miómás göbök a méh falából a hasüreg felé kiemelkednek, és a nő még fiatal, szeretne még egy vagy több gyermeket szülni, akkor lehetőség van az úgynevezett konzervatív miómaműtét elvégzésére. Ebben az esetben csak a göböket távolítjuk el, magát a méhet érintetlenül hagyjuk. Ilyen műtét után kifejezetten javasoljuk a mielőbbi gyermekvállalást, mert a mióma néhány év után nagy valószínűséggel ismét kiújul.

Abban az esetben, amikor a göbök nem a méh felszínén, hanem annak falában helyezkednek el (sajnos ez a gyakoribb), és ezért maga a méh növekszik meg túlzottan, valóban csak a miómás méh teljes eltávolítása jöhet szóba.

dr. Bárány János
szülész-nőgyógyász