A nyelv fontosságára akkor döbbenünk rá, ha valamilyen betegség következtében zavar támad: ha például valamilyen idegrendszeri betegség következtében nem mozog a nyelvünk, nem tudunk beszélni.

Ugyancsak fontos szerepe van a táplálkozásban: a fogak által felaprított falatot hátratolja a garatba, ahonnan már a táplálék reflexesen, akaratunktól függetlenül megy tovább a nyelőcsőbe, ill. a gyomorba. Ha a nyelvünk fáj, mondjuk egy kis harapott sérüléstől, rögtön nehezebben tudunk enni. Mint igen finom tapintószervnek, lényeges szerepe van abban, hogy a falatban levő idegen anyagokat, szúrós, lenyelve veszélyes tárgyakat időben észrevegyük.

Hőérzékélő szervként meg tudja akadályozni, hogy a tápcsatorna mélyebb részei: nyelőcső, gyomor, megégjenek a forró ennivalótól. Igen fontos az ízlelésben betöltött szerepe: az alapízeket, az édeset, a savanyút, a sósat és a keserűt a nyelvünkön érezzük, méghozzá az egyes ízminőségeket a nyelvnek erre a célra “specializálódott” ízlelőbimbóival. Ha a nyelv túlságosan nagy, vagy például alvás közben a szájfenék és a nyelv izmainak tónusa csökken, a nyelv hátraesik a garatba, légzési nehézséget, akár fulladást is okozva. Ugyanez előfordulhat eszméletvesztéskor is.

Ezenkívül a nyelv hámrétege szoros, minden részletében még ma sem tisztázott kapcsolatban van a tápcsatorna: elsősorban a gyomor nyálkahártyájával. Ezért a nyelv bevontsága pl. a gyomor állapotáról is felvilágosítást adhat. Ha a nyelv száraz, folyadékhiányos állapotunkról, “kiszáradásról” üzenhet.

A nyelv leggyakoribb betegségei

A nagy nyelv (makroglossia) szerencsére nem túl gyakori – műtéti megkisebbítést igényel. Sokkal gyakoribb a “nyelv lenövése”: a nyelvfék túlságosan rövid és a nyelv bizonyos mozgásait, elsősorban visszapördítését akadályozza, erre például a “l” hang kiejtésénél, vagy a megfelelő “r” hang képzésénél van szükségünk. Bár a táplálkozást általában nem zavarja, az erősen rövid nyelvféket általában már gyermek-, néha csecsemőkorban meg szokták operálni. A műtét nem “nagy”, ollóval vagy lézerrel végezhető.

A nyelv harapott sérülése úgy jön létre, hogy a nyelv a záródó fogsor közé ékelődik. Ha nem túlságosan nagy a sérülés, a seb sebészi ellátást nem igényel, a vérzés többnyire spontán megszűnik. A másik jelentős sérülés a rovarcsípés: főleg nyáron a méh- vagy darázscsípés. A nyelv hirtelen, szinte szemmel látható megduzzadásával jár, és ha a csípés hátul, a nyelvgyökhöz közel történt, a kialakult duzzanat a gégére ráterjedve fulladást is okozhat. Mindezek miatt a rovarcsípés azonnali orvosi ellátást kíván!

A gyulladások gyakoriak: lehetnek a nyelv saját betegségei, mechanikus, termikus (hő!), toxikus (dohányzás, ólommérgezés) és fertőzéses (vírusos vagy baktérium okozta) megbetegedések, de csatlakozhatnak a szájnyálkahártya megbetegedéseihez is.

Kezelésük az okoknak megfelelően különböző. A krónikus gyulladások közül kiemelendő a nyelven kialakuló körülírt, elszarusodó hámburjánzás, az ún. leukoplákia. Ez az elváltozás az esetek egy részében rákelőző állapot, és minthogy a konzervatív kezelési módszerek általában eredménytelenek, sebészi kezelést kíván.

A nyelv daganatai lehetnek jó- és rosszindulatúak. Előbbiek közül a gyakorlat számára legnagyobb jelentősége az érdaganatoknak (haemangiomák), ill. a nyirokérdaganatoknak (lymphangiomák) van. Míg az előbbinek a műtéte bár sürgős, de sebészileg jól megoldható, a nyirokérdaganatok műtéte nem könnyű, és kiújulással is számolni kell.

A rosszindulatú daganatok között első helyen a nyelvrákot kell említeni: főleg férfiak betegsége. Bár a pontos okot, mint az egyéb rosszindulatú daganatok esetében, itt sem tudjuk, ismeretesek bizonyos rizikótényezők: a dohányzás, elhanyagolt fogazat és a már említett leukoplakia. A nyelv bőséges nyirokérhálózata miatt a minél előbbi műtét kívánatos! A nyelv kötőszövetes rosszindulatú daganatai (szarkómák) a ráknál sokkal ritkábbak, érdekes módon viszont nőknél gyakrabban fordulnak elő. A minél korábbi műtét itt is nagyon fontos!

Sajátságos körülmény, hogy nyelvünk – bár mint láttuk – igen fontos és sokoldalú szerepet tölt be, emellett még jól vizsgálható is, mégsem fordítunk rá kellő figyelmet. Gondoljanak rá: “nyelvében él a nemzet” – de az egyénnek is nagyon nagy szüksége van a nyelvére!

Dr. Votisky Péter
fül-orr-gégész