Fogyás, méregtelenítés – teákkal?

2017-03-29 10:37:00    

Napjainkban a fogyasztó és méregtelenítő termékek igazi slágertémává váltak. A gyors fogyást és méregtelenítést ígérő szerek és praktikák hirdetéseinek áradatával találkozhatunk mind az internetes, mind a nyomtatott oldalakon. Ezek között szép számmal fordulnak elő a legkülönfélébb növényekből készült teák is. A teákról szóló cikksorozatunk mostani részében a területet övező vágyakat, elvárásokat ütköztetjük a realitással, melyek sajnos nem minden esetben fedik le teljesen egymást.


Mire gondolunk, amikor meghalljuk azt a szót, hogy méregtelenítés, avagy latin nevén detoxikálás? A túlzott alkoholfogyasztás során alkalmazott gyomormosás, a fagyálló folyadék megivása utáni dialízis vagy a gombamérgezéskor adandó infúziós kezelések adnak egy kis betekintést abba, hogy orvosi értelemben mit takar valójában a méregtelenítés. A méregtelenítést mint kifejezést a manapság divatos formájában használni pontatlan és nem célravezető. Az ősi kínai gyógyászatig nyúlik vissza az az elképzelés, mely szerint a szervezetben felhalmozódó toxikus anyagok tehetők felelőssé a betegségek kialakulásáért. Sokan attól tartanak, hogy kemikalizált világunkban olyan egészségkárosító hatások érik őket, melyek túlterhelik szervezetüket. Való igaz, hogy testünk nem képes semlegesíteni mindenféle káros anyagot, azonban a valódi mérgek eltávolítása csak orvosi beavatkozással oldható meg, melynek elmaradása életveszélyes állapotokat vagy akár halált is előidézhet. A jó hír az, hogy egy kis odafigyelés mellett nem leszünk kitéve olyan kémiai terhelésnek, mellyel természetes „méregtelenítőrendszerünk” ne tudna gond nélkül megbirkózni.

A máj méregtelenít

A májunk megállás és szezonalitás nélkül dolgozik azon, hogy a testünk számára felesleges vagy veszélyes vegyületeket maradéktalanul eltávolítsa. A májban zajló komplex enzimatikus folyamatok hatására ezek az anyagok olyan kémiai átalakulásokon mennek keresztül („metabolizmus”), amelyek lehetővé teszik azok vizelettel, esetleg széklettel történő kiürítését a szervezetből. A méregtelenítésre javasolt teakeverékek a májban zajló méregtelenítési folyamatot nem befolyásolják érdemben.

A teák összetevőit két főbb csoportba sorolhatjuk:

  • egyesek vizelethajtó hatással rendelkeznek,
  • mások az emésztési folyamatokat serkentik.

A vizelet mennyiségének növelése, illetve az emésztési panaszok enyhítése azonban nincs semmilyen kapcsolatban a májban lejátszódó biokémiai reakciókkal. Megjegyzendő továbbá, hogy a májunk által „előkészített” vegyületek fiziológiás mennyiségű vizelet és széklet esetén már maradéktalanul kiürülnek, a fentebb említett teák fogyasztása nem fog változtatni a végeredményen.

Méregtelenítő teakeverékek

Az alábbiakban a méregtelenítő teakeverékek gyakori komponensei (és azok valós gyógyhatásai) kerülnek rövid bemutatásra a teljesség igénye nélkül. A vizelethajtó növények csoportjának jól ismert tagjai az aranyvesszőfű (Solidago virgaurea), a mezei zsurló (Equisetum arvense), a tarackbúza (Agropyron repens), valamint a lestyán (Levisticum officinale). Fogyasztásuk enyhe húgyúti fertőzések esetén indokolt, a gyakoribb vizeletürítés hatására ugyanis a kórokozó baktériumok nehezebben tapadnak meg a húgyutak nyálkahártyáján, valamint könnyebben „kimosódnak” a szervezetből. A nagy csalán (Urtica dioica) szintén jól ismert vízhajtó, melynek gyökerét belsőlegesen jóindulatú prosztatamegnagyobbodás esetén (BPH) is szokták alkalmazni. A közönséges bojtorján (Arctium lappa), valamint a pitypang (Taraxacum officinale) mindkét csoportba besorolható, ugyanis vizelethajtó hatásuk mellett az emésztési problémákat is enyhítik. A pitypang keserű íze révén reflexesen fokozza az emésztőnedvek elválasztásáért felelős szervek (pl. gyomor, máj, hasnyálmirigy) működését. A májműködés stimulálása alatt az epeelválasztás növelését, nem pedig a méregtelenítő enzimrendszerre kifejtett hatást értjük, a két dolog teljesen különálló kategóriát képvisel, nem összekeverendő egymással.


Az ánizs (Pimpinella anisum), az édeskömény (Foeniculum vulgare), valamint a borsosmenta (Mentha piperita) értékes illóolaj-tartalommal rendelkezik. Teaként elfogyasztva antibakteriális és görcsoldó hatásukból kifolyólag hatékonyan kezelhetők az enyhe emésztési rendellenességek, a puffadás és a teltségérzet. Az ánizs és az édeskömény emellett a tejelválasztó teakeverékek gyakori komponense is. A citromfűből (Melissa officinalis) igen ízletes tea készíthető, hatóanyagai segítenek az emésztőtraktus görcseivel járó panaszok csillapításában. A levendulával, komlóval vagy macskagyökérrel kombinált citromfű alkalmas továbbá az idegi eredetű alvászavarok és nyugtalanság enyhítésére is. A gyömbér (Zingiber officinale) méltán örvend nagy népszerűségnek; az enyhén csípős ízéért felelős tartalomanyagai igen kedvező hatással vannak az étvágytalansággal és emésztési zavarokkal küszködő betegekre. Talán kevésbé ismert, hogy a gyömbértea az utazási betegség során fellépő szédülést és hányingert is képes mérsékelni.


A máriatövis (Silybum marianum) hatásmechanizmusa alapján egy különálló kategóriát képvisel. Hatóanyaga a flavonolignánok közé tartozó szilimarin, melyet az orvosi gyakorlatban hepatitises májkárosodás, májcirrózis és gombatoxinokkal való mérgezés során alkalmaznak. A máriatövisből készült tea azonban nem rendelkezik májregeneráló hatással, ugyanis a szilimarin nem vízoldékony, ezért a teakészítés során nem fog kivonódni a növényből.


A fogyasztó, zsírégető hatással reklámozott teakeverékek összetevői nagyfokú átfedést mutatnak a méregtelenítő termékekben gyakran előforduló növényekkel. A vizelethajtó teák fogyasztásakor valóban csökkenni fog a testsúly, azonban ez csak átmeneti siker; a tartós testsúlycsökkentéshez nem a szervezetben levő víz mennyiségét kell csökkenteni, hanem a zsírszövet arányából kell(ene) lefaragni. Szintén látszólagos eredményt lehet elérni a fodrosmályva (Malva verticellata), a szenna (Cassia senna, Cassia angustifolia), a kutyabenge (Rhamnus frangula) és a rebarbara (Rheum palmatum, Rheum officinale) teáival, melyek hashajtó hatásuk révén csökkentik a tápanyagok felszívódását, de a test zsírraktárait teljesen érintetlenül hagyják. Tartós alkalmazásuk ugyanakkor veszélyes is lehet: a szervezet ionháztartásának felborulása, egyes anyagok felszívódásának gátlása komoly következményekkel járhat.


A kiegyensúlyozott étrend (kevesebb kalória bevitele, mint felhasználása) és a rendszeres testmozgás szerepét semmilyen fogyasztószer nem tudja kiváltani.
Az anyagcserét fokozó teák, pl. a cikksorozatunkban korábban bemutatott zöld tea (teacserje – Camellia sinensis) hasznos kiegészítője lehet a testsúly csökkentésére tett erőfeszítéseknek, önmagában viszont csak arra elég, hogy lelkiismeretünket megnyugtathassuk vele.


Méregtelenítő, salaktalanító, zsírégető, fogyasztó, testsúlycsökkentő – csak pár példa a sok leleményes név közül, melyekkel a gyártók vonzóvá próbálják tenni termékeiket az emberek szemében. A fentebb említett gyógynövények hatásaikat tekintve egy sor betegség esetén eredményesen alkalmazhatók, sőt alkalmazandók! A reklámok hangzatos címszavaihoz azonban érdemes egészséges fenntartással viszonyulni, hiszen lehetséges, hogy mögöttük kevés tartalom rejlik.

 

Dr. Kúsz Norbert
SZTE GYTK Farmakognóziai Intézet

Kapcsolódó cikkek

Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Patika Magazin Online

A Patika Magazin a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) egészségügyi ismeretterjesztő folyóirata.
Kiadja: Galenus Gyógyszerészeti Lap- és Könyvkiadó Kft.

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési tájékoztató   |    Facebook   |    Google+

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!