Átmenetileg minden ember kerülhet olyan rendkívül megterhelő, szokatlanul nagy pszichés igénybevételt jelentő helyzetbe, amikor elkerülhetetlenül hosszabb-rövidebb ideig neurotikus jellegű vonásokat, viselkedés- és magatartásmódokat produkál. Ezek az állapotok azonban átmeneti jellegűek, s a feszültségek feldolgozásával, az életszituáció megváltozásával nyomtalanul eltűnnek.

Neurózisról, mint betegségről tehát csak akkor beszélhetünk, ha az ideges lelki jelenségek súlyos tünetekké terebélyesednek, eluralják és befolyásuk alá hajtják a pszichodinamikai folyamatokat, és a lelki élet egészébe épülve neurotikus személyiségszerkezetet hoznak létre.

A panaszok hátterében ugyanakkor soha nem mutatható ki szervi ok, és a beteg magatartása soha nem sérti durván a szociális normákat, noha a mindennapi társadalmi érintkezése többnyire zavarokat mutat.

Tünetek

A beteg társas kapcsolatai tele vannak megoldatlan konfliktusok özönével, amelyek gyakran mind a családi és baráti, mind a munkahelyi kontaktusokat megrontják. Az egyén képtelen kidolgozni személyes kapcsolatainak rendezésére megfelelő stratégiáit, nem tudja a konfliktusokat sem feloldani, sem feldolgozni. Egyre sértettebb, érzékenyebb, türelmetlenebb, figyelmetlenebb és frusztráltabb lesz. Testileg fáradékonyságot, levertséget, izgatottságot, általános szomatikus labilitást, evési és emésztési problémákat, alvászavarokat él meg.

Lelkileg további nehézséget okoz a fokozott és gyakran túlzott ambíció, amelynek szinte lehetetlen eleget tenni. A hatalmas becsvágy és az ahhoz képest gyér eredmények tovább növelik a bizonytalanságot, elmélyítik a kisebbrendűségi érzéseket.

A túlzott lelkiismeretesség, az állandó bizonyítási kényszer és a hamis önismeret a saját személyiség jelentőségének extrém túlértékelését, az ego felduzzasztását, patológiás kiterjesztését vonják maguk után. Ez circulus vitiosusként növeli az érzékenységet, amely eltúlzott emocionális reakciókban, az érzelmi-indulati élet eluralkodásában, fékezhetetlenségében és viszonylag gyors hangulatváltozásokban szélsőséges reakciókat hív elő.

A tünetek okai

Létrehozhatja a betegséget az anya–gyermek kapcsolat korai zavara, a hideg, elutasító vagy kiszámíthatatlan, állandó belső bizonytalanságot indukáló anyai magatartás. Nagy szerepe van a szülők közötti gyakori nyílt, agresszív konfliktusoknak, az irigységgel, féltékenységgel, hazugságokkal, gyűlölködésekkel terhes otthoni légkörnek. Előidéző okként szerepel a szülőktől való korai vagy drasztikus elválás is.

Ha a gyermek vagy fiatal ember kiszakad eredeti közösségéből, és váratlanul magára marad egy számára idegen, ismeretlen és az eredetitől nagymértékben eltérő kultúrkörben, az szintén gerjeszthet lelki feszültségeket. Tehát nem az a fő probléma, hogy a gyermekkort nehézségek és konfliktusok terhelték, hanem hogy az alapvető biztonságérzet szenvedett csorbát.

A hányattatás miatt az egyén képtelen a valóságot a maga teljességében megélni, átérezni és tudomásul venni. Minduntalan becsúsznak torzítások, hamisítások, inadekvát "kiigazítások", álságos átértékelések, túlzott hárítások. Ezek célja, hogy elviselhetőbbé tegyék a világot, ám paradox módon nehezítik a feldolgozást: azt, hogy az élet dolgai és eseményei a maguk súlya, szerepe, jelentősége és mértéke szerint az őket megillető helyre kerüljenek.

A neurózis paradoxona

A neurotikus embernek komoly gondjai vannak az önismeret és az önértékelés terén. Emiatt problematikussá válik mind a kapcsolatok teremtése, mind azok megfelelő ápolása és fenntartása.

Az állandó kisebbrendűségi érzés gyanakvóvá és elutasítóvá teszi a beteget a többiekkel szemben, miközben semmire sem vágyik jobban, mint egy elfogadó, érzelmi melegséget adó kontaktusra, vagyis szeretetre.

Azonban, ha valaki szeretetéről biztosítja, személyiségét pozitívan jelzi vissza, kedvezően értékeli és rokonszenvesnek tartja – akkor az illetőt azonnal elutasítja. Ez megnyilvánulhat durva, szinte sértő visszautasításban is, vagy a pozitív visszajelzést adó személy lebecsülésében, értéktelenné nyilvánításában, semmibevételében. Vagyis a neurotikus ragaszkodik negatív énképéhez. Így válnak valóra az önmagukat beteljesítő jóslatok: "az emberek nem szeretnek engem"; "én senkinek sem kellek".

A már kialakult betegséget megszüntetni szinte kizárólag pszichoterápiás segítséggel lehet.

Feuer Mária
pszichopedagógus