Két nagy, jól látható görbület van nyílirányban: a háti szakaszon a gerinc domború. Az ágyéki szakaszon oldalirányból nézve homorulat alakult ki, mely az ágyéki gerinc teherbíró képességét biztosítja nagy erők behatása (pl.súlyok emelése)esetén.

Bizonyos kóros esetekben a gerincnek ez a harmóniája megbomlik, és görbületek alakulnak ki. Amennyiben a kóros görbület oldalirányban jelentkezik, klasszikus értelemben vett gerincferdülésről (scoliosis) beszélünk. Az ilyen típusú gerincgörbülésnek két alapvető formáját különböztetjük meg.

Egyik esetben az oldalirányú görbület lényeges csigolyadeformitással nem jár, nem jelentkezik a csigolyák elfordulása, emiatt a korrekciónak csontos akadálya nincs. Ezt a típust gyakran látjuk iskolás gyermekeknél, részben a hanyag tartással összefüggésben, de oka lehet a medence ferde állása is, melynek hátterében leggyakrabban valamelyik alsó végtag rövidültsége áll.

A görbület aktív izomerővel jól korrigálható, így az elváltozás jóindulatú. Abban az esetben, ha a funkcionális scoliosist kiváltó ok hosszan fennáll, előfordul a csigolyák csontos deformálódása is. Ilyenkor már teljes korrekció nem lehetséges. Emiatt fontos a kiváltó ok (pl. végtagrövidülés) kezelése.

A scoliosisok másik csoportjának jellemzője, hogy a görbület megjelenésének időpontjától kezdve a csigolyatest csontosan deformálódik (részben ék alakúvá válik, részben saját tengelye körül elfordul). Emiatt teljes korrekció már a folyamat kezdetén sem lehetséges. Ezt a fajta görbülettípust strukturális (szerkezeti) csoportnak is nevezzük. E csoportban is két nagyobb csoporttal találkozunk: ismert és ismeretlen okú scoliosisokkal.

Az esetek egy részében már születéskor is fennáll a scoliosis. Ennek oka rendszerint az anyaméhen belüli fejlődés kóros volta. A csigolyák kialakulása zavart, emiatt ékcsigolya, blokkcsigolya alakul ki, ezek a görbület okai. Szerencsés esetben a kóros csigolyák úgy helyezkednek el, hogy durva, súlyosbodó görbületet nem okoznak, az esetek nagyobb részében azonban a kóros csigolyák gyorsan előrehaladó, súlyos deformitással járó gerincferdülést eredményeznek. Emiatt agresszív kezelés indokolt akár fűzőkezeléssel, akár nagyon korai műtéttel.

A később jelentkező scoliosisok egy részének oka ismert: ideg-izom betegségek, bizonyos anyagcsere-elváltozások, kromoszóma-rendellenességek, műtét utáni állapotok stb. Ez a csoport az iskoláskorban jelentkező görbületek kb. 30%-át foglalja magába. A maradék 70% keletkezésének pontos okát nem ismerjük és ezt a csoportot hívjuk idiopathias (ismeretlen eredetű) scoliosisnak. Okként felmerülnek öröklött tényezők, enyhébb izombeidegzési zavarok, hormonelváltozások. A betegek döntő többsége leány.

Az elváltozás felismerése történhet iskolai szűréssel, gyermekorvosi vizsgálatkor, esetleg szülő által is. A betegség klasszikus tünete az ún. törzs-kar háromszög aszimmetriájának megjelenése, a vállak egy magasságban lévő normális helyzetének megváltozása, előrehajláskor a mellkas szimmetriájának jól látható torzulása.

Biztos diagnózis csak röntgenfelvétel segítségével állítható fel. A röntgenfelvételen a görbület nagyságát is kifejező szögértéket lehet mérni: enyhe esetben (20 fokig) elsősorban gyógytorna és úszás ajánlott. Ennek a célja a görbület domború oldalán lévő izmok erősítése. Ezt a tornát szakember (gyógytornász) felügyelete mellett lehet csak végezni. Ha időszakos kontroll alapján a görbület fokozódása észlelhető (a görbület a 20 fokot meghaladja), gyógyfűzőt rendelünk.

A fűző célja a gerincre bizonyos pontokon nyomás gyakorlása, mellyel a görbületet csökkenthetjük és a romlást megakadályozhatjuk. A fűzőviselésnek csak akkor van értelme, ha az legalább napi 20, de inkább 23 óra. Korábban az álltámaszos fűzők kellemetlenek voltak, de a mai korszerű műanyag fűzők csak nagyon ritkán rendelkeznek álltartóval, és anyaguk miatt is sokkal komfortosabbak, a ruha alatt nem láthatók. Fűzőkezeléssel általában a görbületek 70%-ának romlását meg lehet akadályozni, és a fűzőt a csontos érettség eléréséig (a gyors romlás veszélyének elmúlásáig) viselni kell.

Abban az esetben, ha a fűzőviselés ellenére a görbület fokozódik, általában 40 fok a határ, és főleg, ha emellett a gerinc normális nyílirányú háti domborulata is csökken vagy eltűnik, mindenképpen korrekciós műtét lehetőségét is kell mérlegelni.

A mai ortopédia-lehetőségek mellett a korrekciós műtét nagy biztonsággal, elenyésző számú szövődménnyel végezhető. A műtét során a görbült gerincszakaszt alkotó csigolyákat általában kampók segítségével ragadjuk meg, majd a kampókat erős rudakkal összekötve korrekciót tudunk végezni oly módon, hogy az oldalirányú görbületből minél többet korrigáljunk, a nyílirányú kóros görbületet pedig a normális görbület irányába változtassuk meg.

A hosszú távú eredményt a gerinc mellé betett csontok odaépülésével érjük el. Egy ilyen műtét után általában még egyhetes kórházi tartózkodás megszokott, és a műtét után 3 héttel a gyermekek ismét iskolába járhatnak. A műtét után külső rögzítőre nincs szükség, és jól elvégzett műtét után rosszabbodás felnőttkorban sem várható.

dr. Kállay Miklós
ortopéd sebész