A neurotikus tünetek együttes megjelenése alapján beszélünk neuraszténiáról (ideggyengeség) és hisztériáról.
A neurózis éppen tünetei miatt nehezen diagnosztizálható betegség. A neurózisok és a hétköznapi idegesség között gyakran csak a tünetek gyakoriságában és tartósságában, illetve a betegségtudat meglétében van különbség. Egyes elhúzódó vagy hosszú lábadozással járó betegségek is vezethetnek neurotikus tünetekhez, illetve a neurózis mellett is kifejlődhetnek arra visszavezethető testi tünetek, mint pl. magas vérnyomás vagy gyomorfekély.

A neurózisok formái

1. A neurózisok leggyakoribb formája a kimerüléses (exhausztív) neurózis. Jellemző rá a fáradékonyság, az ingerlékenység, a munkahelyi teljesítmény csökkenése. A tünetek kialakulását sokszor a beteg által kontrollálhatatlan, akár munkavégzés közbeni elalvás jelzi. A kimerüléses neurózis kiváltója lehet a rossz körülmények között végzett egyhangú, ismétlődő munka, vagy a pihenés nélküli, tartós igénybevétellel járó intenzív, stresszes életforma.

2. A szituatív neurózis kellemetlen helyzet, körülmény okozta összeütközés következménye, amely leggyakrabban családi vagy munkahelyi környezetben fordul elő. Tipikus kiváltó ok lehet, ha valakire olyan feladatot bíznak, melyet nem tud vagy úgy érzi, hogy nem tud megfelelően elvégezni. Az ilyen esetben gyakran jelentkező betegségi tünetek tulajdonképpen az adott helyzetből a betegségbe történő menekülést jelentik.

3. A konfliktusneurózis a nehezen kezelhető vagy kezelhetetlennek tűnő helyzetek, esetleg tragikus események következtében alakul ki. Ilyen esetekben általában csak a beteg erőteljes lelki támogatásával, a nehéz időszakon történő átsegítésével érhető el gyógyulás, esetleg pszichológus vagy pszichiáter segítségét is igénybe véve.

4. Célneurózis esetében valaminek az elérésére, megszerzésére irányuló neurotikus harc, törekvés figyelhető meg.

A neuraszténia (ideggyengeség) olyan állapot, melyre az idegrendszer fokozott ingerlékenysége mellett fizikai és pszichés fáradékonyság jellemző. A normális körülmények között a tudatig el sem jutó ingereket már kórosnak érzi a beteg, saját szervezete rendes működését túlreagálva képzelt betegség, hipochondria alakul ki.
A beteg figyelmét alapvetően saját maga, illetve a vélt betegséggel való foglalkozás köti le, és szinte meggyőzhetetlen a tekintetben, hogy a kérdéses kór nem áll fenn.

A hisztéria az érzelmi labilitás talaján kifejlődő, akár rohamokban is megnyilvánuló féktelen indulatkitörés. Az esetleges rohamok erőssége különböző lehet, előfordul, hogy a beteg teátrális mozgásokat végez, görcsei vannak, a haját tépi, rúgkapál. Egyéniségükben bizonyos gyermeki vonások felnőttkorban is megmaradnak, reakcióikat sokszor érzelmek, indulatok, ösztönök határozzák meg.
A neurotikus betegek viselkedése gyakran komolyan próbára teszi környezetüket is, azonban pszichoterápiával, esetleg kiegészítő gyógyszeres kezeléssel, továbbá a beteg iránt tanúsított toleranciával mindenki számára elviselhetőbbé válik a betegség.

Klebovich András
gyógyszerész