Az arab világban nagyméretű virágmintákat használnak, Indiában viszont apró vonalkákból álló virágokat rajzolnak a bőrre.

Az afrikai bőrfestés nagy, erőteljes geometriai figurákkal ábrázol, melyek többnyire fekete színűek. A motívumok a különböző kultúrákban mást és mást jelentenek, például egészséget, termékenységet, bölcsességet, szellemi megvilágosodást, lelki megújulást és tisztaságot szimbolizálnak.

Sokan úgy vélik, a hennával történő bőrfestészet az ókori Indiából származik, mások Kínát tartják őshazájának, ahonnan csak a XII. században került Indiába. Az azért archeológiai leletekből kitűnt, hogy már az egyiptomi fáraók kéz- és lábujjait is színezték mumifikálás előtt.

A hennával történő bőrfestés a korszellem, életöröm és bátorság szimbóluma is; s napjainkban egyre több férfi és nő díszítteti bőrét egyedi és művészi motívumokkal.

Hogy meddig tart egy henna-tattoo? Ez függ a bőr aktivitásától, de általában kettőtől hat hét telik el, mire a festék elhalványodik.

Szerencsére nem valódi tetoválásról van szó, amikor a festékanyagot: tust, króm-oxidot tűvel szurkálják a bőrbe, aztán ez, mint az ifjúság tévedése, egész életen át megmarad, és csak fájdalmas lézerkezeléssel lehet eltávolítani.

Persze a hennával való bőrfestésnek is vannak hátrányai. A laikus ember különböző magazinokban csak a bőrfestés művészetéről és szépségéről olvas. Azonban a festés rizikójával csak a szakfolyóiratok foglalkoznak, és az egészségügyi hátrányokkal a bőrgyógyászok, háziorvosok és gyógyszerészek találkoznak.

Mi is a henna?

A henna a három méter magasra növő, Északkelet-Afrikától Indiáig terjedő területen, főként Iránban, Pakisztánban, Szíriában, Marokkóban, Egyiptomban, Észak-Amerikában tenyésző hennabokor (Lawsonia inermis) megszárított és porrá tört leveleit tartalmazza.

Mésztejjel összekeverve, tradicionálisan ezt alkalmazzák élő bőr, haj, állati bőrök és textíliák festésére.

A hennának kellemes illata van. Antrakinon jellegű festékanyagának neve: lawson, s ez gyantával és csersavakkal együtt fordul elő a növényi levélben.

Gyógyászati felhasználása ismert, főleg a népi gyógyászatban, ahol a hajas fejbőr sebeit, a talp, tenyér és szájüreg sérüléseit gyógyítják vele, olyan testfelületeket, ahol a baktériumok és gombák könnyen megtelepedhetnek.

A henna egyes gombafajok, főként a trihofiton- és élesztőgomba-fajták növekedését gátolja, de baktériumölő hatása nincs.

Bőrfestő segédanyagok

A hennaport (mehndipor) olajjal (mehndiolaj) viszik a bőrre. Az utóbbi olyan illóolaj, mely a lawson színezőanyag mélyebb rétegekbe hatolását megkönnyíti, erősíti a festék színét és a színezék festő hatását fokozza.

E célra eukaliptuszolajat, szegfűszegolajat, citromfűolajat vagy más illóolajok keverékét használják. Néha még citromlevet és tamarindpasztát is kevernek a bőrfestékbe; az utóbbi a tamarindfa (Tamarindus indica) hüvelyterméséből készül.

A hennaport vízzel elkeverik, hozzáadják a mehndiolajat, citromlevet, kevés tamarindkivonatot, amikor kenhető pasztát nyernek.

Szokás a festendő bőrfelületre először az olajat ecsetelni. Ezután az elkészített pépszerű pasztát fapálcikával a bőrre viszik, vagy a pasztát rugalmas falú, vékony nyílású tubusból a felszínre nyomva formálják a kívánt mintát.

A bőrfestménynek több órán vagy egy éjszakán át száradnia kell; az idő nagyban befolyásolja a festék színének ragyogását és tartósságát. Végül a pasztát faspatulával a bőrről eltávolítják, de a bőrfelületet csak több óra múlva szabad lemosni.

Allergiás bőrgyulladás

A modern világ a hennát vörösbarna porként ismeri, melyet sebgyógyító és gombaellenes hatása miatt hajápoló és hajszínező szerekben is alkalmaznak. Mégis, az utóbbi időben allergiás bőrreakciók jelentkezését tapasztalták; a szakirodalom egyrészt azonnali, másrészt később kialakuló túlérzékenységről is beszámol.

Azonnali reakcióként ödémás elváltozások jelentkeznek az arcon, az ajkakon és a garatban, a gégefedőn vagy a tüdőben. Akut veseelégtelenség is felléphet. Gondolni kell az asztmaveszélyre. Későbbi reakció az úgynevezett kontaktdermatitis (bőrgyulladás).

Leírnak hennatartalmú sampon okozta túlérzékenységet; egy harmincéves nőnél hennát tartalmazó hajszínező okozott néhány óra múlva bőrvörösséget és ödémát, valamint a fej bőrén viszketést és gyulladást. Ez megismétlődött, amikor két hónappal később ugyanazt a hajszínezőt használta.

Érdekes, hogy az allergiás bőrgyulladások gyakorisága ellenére henna alkalmazása után csak kevés toxikus bőrreakciót tapasztaltak.

Ismert azonban az az eset, amikor egy huszonhat és huszonhét éves fiatal pár szabadságát Törökországban töltötte, ahol jobb felső karukra körkörös hennadekorációt csináltattak. Elmondták, hogy a tattoo utáni harmadik napon viszketés, bőrvörösség, ödéma és hólyagképződés lépett fel, és a bőrön a festés mintájának megfelelő vörösséget és hólyagképződést tapasztaltak.

Bőrklinikán elvégzett epikután érzékenységi vizsgálat szerint a festésnél alkalmazott keverék, vagyis az ebben lévő olaj okozta a bőrreakciót. Az elváltozást gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel kezelték, amire a bőrvörösség elmúlt, de a nő karján bőrszíneződés maradt vissza, a férfi karján pedig a bőr depigmentálódott és a minta helyén maradandó világos színű folt keletkezett.

Festessünk vagy ne festessünk?

A tapasztalatokat összefoglalva, a henna ritkán okoz allergiás reakciót annak ellenére, hogy főleg a testfestészetben egyre kiterjedtebb mértékben használják.

Bizonyos kockázattal azonban számolni kell, különösen, ha a tattoo-t olyan országban készítik, ahol a higiéniás viszonyok nem kielégítők. Emellett a bőrfestésnél alkalmazott olaj okozhat allergiás bőrreakciót, igaz, ez ritkán olyan mértékű, amely kórházi ápolást igényelne.

dr. Stájer Géza