Mert száz méter magasból egy hídról leugrani, csupán egy gumikötél segítségével (bungee jumping) – izgalmas, borzongató, semmihez nem hasonlítható érzéssel jár. Ma a fejlett nyugati társadalmakban egy átlagembernek szürke hétköznapjai vannak – és unatkozik! És unalmában őrült elfoglaltságot talál, amit másként extrém sportoknak nevezünk.

Annyira így van ez, hogy a legnépszerűbb bungee jumpingot már nem is sorolják ebbe a kategóriába, mert annyira biztonságos–

Nehéz ezeknek az elfoglaltságoknak a pontos meghatározása. Sok van közülük, amelyik nem biztosít olyan rendszeres elfoglaltságot, mint mondjuk a péntek esti foci, hiszen siklóernyővel ugrani csak meghatározott időjárási viszonyok esetén lehet.

Ugyanakkor az extrém jelző éppen azt jelenti, hogy amikor végül ugrunk, akkor testünket szélsőséges hatásoknak tesszük ki. Nem kellően kisportolt, nem eléggé hajlékony és edzetlen fizikummal hamar sérüléseket szenvedünk. Ez a leggyakoribb egészségkárosodási forma: pocakos üzletemberek egy évben kétszer –buliból– elmennek falat mászni vagy akár snowboardozni szűz hóban, és máris kész a baj.

A sportágak sokrétűsége miatt lehetetlen általános jellemzőket mondani, hogy melyik mozgás milyen egészségkárosodásokat okoz. Itt nem jellemzőek a túlterheléses sérülések, megerőltetések, apró ízületi rándulások, bevérzések – bár előfordulhatnak. Ám jellemzőbb az, hogy ha baj van – akkor nagyon nagy a baj: gondoljunk vagy inkább ne gondoljunk bele, mi van akkor, ha nem nyílik ki az ejtőernyő–

A testet érő extrém hatásokat különböző védőfelszerelésekkel próbálják enyhíteni, de a fizika törvényei alól nem lehet kivonni az emberi testet. Ha 120 km/h sebességgel sziklafalnak ütközünk, lehet rajtunk bármilyen sisak– Az extrém sportokban tehát nagy törések, zúzódások, belső sérülések jellemzőek, ezek szélsőséges esetben sajnos fatálisak. Ahány sport, annyiféle veszély.

Szabad merülésben meg lehet fulladni, ejtőernyővel le lehet zuhanni. Gyors síelésben, például a nagy sebesség miatt (a világcsúcs 240 km/h!!) egy eséskor a hó súrlódása elsősorban égési sérüléseket okoz.

Tehát ha sportnak tekintjük ezeket az elfoglaltságokat, akkor komolyan is kell venni, sportemberként hozzáállni. Megfelelő felkészültséggel, fegyelemmel, gyakorlással, felelősségtudattal csökkenthetjük a sérülésveszélyt – de véglegesen sohasem iktathatjuk ki!

A legfontosabb szempont tehát, hogy tisztában legyünk saját képességeinkkel, és csak olyan gyakorlatot hajtsunk végre, amelyet megbízhatóan el tudunk végezni.

dr. Kállay Krisztián