A bőr- és lábgombásodást sokan jelentéktelen csekélységnek tartják és félvállról veszik, ugyanakkor a hatásos gyógyszerek ellenére is makacsul ragaszkodókká válnak. A kellemetlen gombafertőzést leginkább a fürdőkben, tusolóhelyiségekben, szaunákban és közösségi helyiségekben kaphatjuk meg, tehát ott, ahol sok ember járkál mezítláb, és terjesztik a lábgombát. A bőrgombák állatokról is átkerülhetnek az emberre. Az ilyen, úgynevezett “zoofil gombák” által okozott fertőzés szarvasmarhákkal való foglalatoskodás során következhet be, de megkaphatók macskáktól vagy tengerimalacoktól is.A Candida- vagy élesztőgomba-fertőzések szintén felléphetnek a bőrön.Ezeknek a gombáknak a normális előfordulási helye a gyomor-bél csatorna, a fertőzési kapu rendszerint a szájüreg.

Mit tegyünk?

Ha valamilyen gomba fészkelte be magát a lábujjak közé, az egyetlen helyes út az orvoshoz vezet. A fertőzés megelőzése érdekében a nyilvános uszodákban és fürdőkben viseljünk fürdőcipőt, a lábunkat alaposan, ne csak pro forma tartsuk a fertőtlenítő lábtus alá és mindig gondosan szárítsuk, töröljük meg, különösen az ujjak között.

Hogyan válasszunk babacipőt?

Főleg a nagyszülők javaslatára szoktak az éppen tipegni kezdő kisgyermekek lábára magas, szilárd cipőt adni, mondván: a gyermek lábát “meg kell támasztani”. Éppen az ellenkezője a helyes: az eredetileg lúdtalpú baba lábát serkenteni, edzeni kell, hogy kialakuljon a talp ruganyos boltíve, aminek egy életen át megmaradva a test egész súlyát hordania kell. Ha a gyermek cipője nagyon szűk, vagy túlságosan merev, súlyosan károsodhat benne a lába. Kb. 2 és 4 éves kor között 4 havonként új cipőre van szükség. Azt, hogy az új cipő “passzol-e” a gyermek lábára, ő maga nem tudja megítélni. Minden cipővásárlásnál csak körültekintő gondossággal érhetjük el, hogy a gyermek lábára megfelelő méretű cipő kerüljön, megakadályozva ezzel a későbbi károsodásokat.