A skót származású angol orvos, bakteriológus 1906-ban szerezte orvosi diplomáját a londoni Saint Marys Medical Schoolban. Ott lett előbb tanársegéd, majd docens, 1928-ban, pedig professzor. Az első világháború alatt, 1914 és 1918 között mint katonaorvos tevékenykedetett. Mint a bakteriológia professzora vonult nyugalomba a londoni egyetemről 1948-ban.

Munkássága az immunológia, az általános bakteriológia és a kemoterápia területeire terjedt ki. 1922-ben felfedezte a lizozim nevű fehérjét, amely a könnyben és a nyálban is kimutatható, s baktériumölő hatású.

1928-ban bakteriológiai kutatásai során egy staphylococcusokat tartalmazó tenyészetet véletlenül fedetlenül hagyott. Néhány nap múlva a tenyészet bepenészedett, és a penészgomba foltjai körül a baktériumok elpusztultak. Ilyesmi nyilván addig is sok tudóssal fordult elő, s ők ilyenkor mérgesen a szemétbe dobták a kísérleti anyagot. Nem így Fleming. Ő izolálta a gombát és megállapította, hogy a penicillium notatum nevű ecsetpenészfajba tartozik. Feltételezte, hogy a penészgomba olyan anyagot (a későbbi penicillint) választ ki a közegbe, amely megakadályozza a baktériumok szaporodását.

A penicillin izolálása H. W. Florey és E. B. Chain kémikusok nevéhez fűződik. A penicillin volt az első antibiotikum: tömeges előállítására csak a második világháború idején került sor, és főként katonák gyógyítására használták - vagyis csak a betegek egy töredékéhez jutott el az életmentő szer, miközben továbbra is sokan vesztették életüket - például tüdőtuberkulózisban.

Fleming orvostudományi Nobel-díjat kapott 1945-ben Chainnel és Floreyval megosztva a penicillin, valamint annak felfedezéséért, mivel az számos fertőző betegség hatásos gyógyszere lett.

A penicillin terápiai alkalmazása rövid időn belül igen hatásosnak mutatkozott tüdőgyulladás, gonorrhea, gyermekágyi láz, szepszis, kolera, sebelgennyedés, baktérium okozta agyhártyagyulladás és más fertőzések kezelésében.

Az is kiderült azonban, jegyzi meg az AP hírügynökség, hogy a penicillin eredményességének is meg vannak a maga határai. Fleming már 1945-ben figyelmeztetett, hogy baktériumok rezisztenssé válhatnak - ez a tény pedig egyre újabb, erősebb antibiotikumok kifejlesztését teszi szükségessé. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a penicillin ideje még távolról sem járt le és napjainkban is számos fertőzés leküzdésére alkalmazzák jó eredménnyel az orvosok.

[forrás: Galenus]