Ennek egyik ékes bizonyítéka a magzati életben, már a 4–6. hét között meglévő úgynevezett kopoltyúívek. Halaknál ezekből alakulnának ki a vízi élethez nélkülözhetetlen kopoltyúk.

Az emberi fejlődés során persze nem kopoltyúk, hanem számos fontos szövet és szerv alakul ki belőlük. Így ezekből lesznek a középső fül hallócsontjai (a kalapács, az üllő és a kengyel), a rágóizmok, a gégeporcok és az alsó állkapocs egy része.

A kopoltyúívek ún. kopoltyúbarázdákat fognak közre. Ezek nem mind maradnak meg a fejlődés során, nagy részük nyomtalanul felszívódik, más részük átalakul, tovább fejlődik. A kopoltyúbarázdákból alakulnak ki a garatmandulák, a mellékpajzsmirigyek, valamint a csecsemőmirigy.

Amennyiben a normális fejlődésben zavar támad, előfordul, hogy az 1–3 kopoltyúív nem szívódik fel teljesen, és a helyén egy cisztaszerű képlet maradhat fenn, melyet az orvosi nyelvben oldalsó nyaki cisztának nevezünk. Ez a fejbiccentő izom vonalában a kulcscsont és az alsó állkapocsszöglet között bárhol előfordulhat. A tünetek leggyakrabban 20 és 30 év között jelentkeznek, felső légúti megbetegedések során fájdalmatlan, lüktető, körülírt elváltozás formájában. Sebészeti eltávolításuk jelenti a végleges gyógyulást.

Az is előfordul, hogy a ciszta ürege megnyílik a bőr felé, és a benne felgyülemlett váladék kiürül. Ilyenkor a bőrön egy váladékozó nyílás látható. Ennek érdekessége, hogy a járat másik vége egészen a garatmandulákig húzódik, és a fejlődési rendellenesség sebészi kiirtása a teendő, ami nem mindig egyszerű feladat.

dr. Dezsőfi Antal