Tévhitek a bárányhimlőről

2003-10-02 15:56:36    

A bárányhimlő cseppfertőzéssel terjed; gyermekközösségekben nem ritka a járványok kialakulása sem. A megbetegedettek 75-80 százaléka 15 év alatti gyermek, ám világszerte tapasztalható, hogy a betegség kitolódott a serdülőkor felé, és hogy ezzel párhuzamosan nőtt a súlyosabb esetek száma.

Bár ellene hatásos védőoltással védekezhetünk, a köztudatban a mai napig tévhitek élnek a betegségről, annak lefolyásáról, veszélyességéről, szövődményeiről, és csak kevesen tudják, hogy a patikákban vényre kapható vakcina biztonságos és hosszú távú védettséget biztosít a fertőzéssel szemben.

A bárányhimlő enyhe lefolyású, ártalmatlan betegség, és jobb ha a gyermek minél korábban átesik rajta.

A bárányhimlő fertőzés ép immunrendszerrel rendelkezők esetében sem minden esetben veszélytelen betegség. Szinte minden korcsoportban és élethelyzetben okozhat problémát. Kevesen tudják, hogy veszélyezteti a kismamák és magzatuk egészségét, továbbá esetenként súlyos idegrendszeri és légúti tünetekkel, májelégtelenséggel, baktériumok által keltett felülfertőzéssel járhat. Bár a gyermekkorban ritkábban jár komolyabb szövődménnyel, az újszülötteknél, tinédzsereknél, felnőtteknél a betegség lefolyása súlyosabb, akár halálos kimenetelű is lehet. Tény, hogy a bárányhimlő következtében meghalt gyermekek 90%-a nem a fokozott veszélynek kitett betegek körébe tartozik.

A bárányhimlős beteg bőrét víz nem érheti, hólyagos kiütéseit cinkes rázókeverékkel vagy más egyéb krémmel kell bekenni.

A bárányhimlős betegnek nemhogy nem szabad, hanem kell is fürödnie, pontosabban zuhanyoznia és utána törölközővel – dörgölés nélkül – a vizet óvatosan, de alaposan kell felitatni. A hosszas fürdőzéstől a hólyagok, pörkök felázhatnak és ez sem jó, tehát nem szabad, hogy a bőrt sokáig víz érje. A gyermeket ne öltöztessük melegen, mert a verejtékezés jobban fokozza a viszketést. Mentolos hintőporral enyhíthető ez a kínzó állapot, azonban mást a kiütésekre kenni SZIGORÚAN TILOS! A bakteriális felülfertőzés lehetősége miatt ajánlott a naponta többszöri mosakodás, a rövidre vágott körmök és a tiszta, száraz ruházat.

A bárányhimlős beteg csakis akkortól fertőz, miután bőrén megjelentek az első kiütések.

A bárányhimlő lappangási ideje 14-21 nap, azonban fontos tudni, hogy a beteg már kiütések megjelenése előtt 1-2 nappal fertőz. A vírus cseppfertőzés, a beteggel való közvetlen érintkezés, vagy váladékkal frissen szennyezett tárgyak útján terjed.

A bárányhimlős hólyagok elvakarását csakis azért kell megakadályozni, nehogy csúnya hegek maradjanak később a bőrön.

A hólyagos kiütések elvakarásából nemcsak hegek alakulhat ki, hanem a bárányhimlő egyik gyakori szövődménye, a hólyagok elgennyesedése és a gennyes gyulladás továbbterjedése származhat. Ezért is nagyon fontos az elkaparás megakadályozása, a körmöket rövidre kell vágni és érdemes reszelővel simává tenni a végüket.

A bárányhimlő egy olyan gyermekbetegség, amit felnőtt nem kaphat el.

Leggyakrabban valóban gyermekbetegségként fordul elő, de a bárányhimlő bárkit, bármilyen életkorban elérhet. Olyan létesítményekben, ahol sok ember fordul meg egy helyen, a ragály a fogékonyak között gyorsan terjedhet.

A bárányhimlőt mindenki csak egyszer kaphatja el.

A nem ép immunrendszerrel rendelkező vagy kemoterápiában részesülő betegek életük során többször is áteshetnek a bárányhimlőn.

A bárányhimlő fertőzés nem jelent veszélyt sem a betegségre fogékony várandós anyára, sem pedig a magzatra.

A magzat számára a terhesség első három hónapja alatt lezajló bárányhimlő kb. 10%-os kockázattal bíró, ún. kongenitális varicella-szindrómát okozhat, mely fejlődési rendellenességgel jár. A méhen belül átvészelt varicella után gyermekkorban még egy bárányhimlő általában már nem alakul ki, ezeknek a gyermekeknek övsömörük lehet, ami ritkán a szemet is érintheti, és ilyen esetben akár a szaruhártya homályának hátrahagyásával gyógyulhat. Ha a kismama a szülés előtti 5 napon belül betegszik meg bárányhimlőben, az anyai kockázat növekedése mellett az újszülöttnél súlyos lefolyású, ún. progresszív varicella fordulhat elő, melynek halálozása kezelés nélkül kb. 20%.

A bárányhimlős betegtől övsömört lehet kapni.

Az övsömör és a bárányhimlő kórokozója (virus varicellae) azonos, de az övsömört nem a bárányhimlős gyerekektől kapják el az idősebbek, hanem a gyermekkorban átélt bárányhimlő utáni védettség csökkenésével „ébred fel” a mindannyiunk szervezetében ottmaradt vírus, amely a fájdalmas kiütéseket kiváltja.

Ha övsömöre van egy terhes anyának az veszélyes lehet születendő gyermekére nézve.

Nem, mert az övsömör esetében nincs ún. virémia, azaz a vírus nem kerül a véráramba és nem jut át a méhlepényen az anyából a magzatba.

A bárányhimlő megelőzésére és kezelésére nem létezik megoldás.

A bárányhimlő elleni védőoltás hazánkban még kevésbé ismert, s a nem kötelező védőoltások közé tartozik. Az élő attenuált (gyengített) vírust tartalmazó vakcina hatékony, tartós immunitás kialakítására alkalmas és kevés mellékhatással jár, melynek alkalmazásával a betegség szövődményeivel együtt megelőzhető. Így az életkor előrehaladtával kialakuló betegség súlyosabb lefolyása kivédhető, valamint a veszélyeztetett csoportokkal gyakrabban érintkezők egészsége is megtartható. Oltással meggátolható a járvány kialakulása gyermekintézményekben és egyéb zárt közösségekben. Alkalmazásával ritkább a felnőttkori övsömör előfordulása, valamint súlyossága csökkenthető. A már bárányhimlős beteg gyógyszeres kezelése indokolt esetekben ún. vírusellenes készítményekkel (aciklovir) történik, s a kiütések megjelenésétől számított 24 órán belül mutat bizonyított hatékonyságot.

A bárányhimlő elleni védőoltást csakis a fokozottan veszélyeztettek kaphatják.

A vakcina valóban javasolt például a leukémia ellenes kezelésben részesülőknek és a szervátültetésre kerülő egyéneknek. Az immunhiányos betegek és az azokat ápoló fogékony személyek oltása is indokolt. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a hőemelkedéssel, rossz közérzettel és kellemetlen, viszkető bőrkiütésekkel járó vírusfertőzést nem lenne érdemes védőoltással elkerülni. Azok a szülők ugyanis, akik indokoltnak tartják gyermekük felesleges, körülbelül 2 hétig tartó szenvedésének megelőzését, ugyanúgy élhetnek a védőoltás lehetőségével.

Mindig jobb természetes úton átesni egy védőoltással megelőzhető fertőzésen, mint védőoltást kapni.

A védőoltásokkal megelőzhető természetes fertőzések és a védőoltások között az alapvető különbség abban a kockázatban rejlik, ami a természetes fertőzés átvészelése, illetve a vakcináció során felmerül. Míg a védőoltások során legtöbbször csak a szúrás kellemetlenségét és minimális helyi oltási reakciókat kell elviselnünk, a természetes fertőzések során hátramaradhatnak súlyosabb szövődmények, s adott esetben halálos kimenetelű lefolyás is előfordulhat. Mindez nyilvánvalóan túl magas ár a védőoltással megelőzhető fertőzések természetes úton való átvészeléséért.

A védőoltások gyengítik az immunrendszert.

A természetes úton bekövetkező vírusfertőzések valóban legyengíthetik az immunrendszert. Ilyenkor a szervezet nem képes a szokott hatékonysággal szembeszállni a kórokozókkal. A vakcináknak nincs ilyen hatásuk, mert elölt vagy legyengített fertőzőképességű élő vírust tartalmaznak, amelyek nem képesek az immunrendszer gyengítésére.

A védőoltások megterhelik a gyermekek immunrendszerét.

Habár a felnőtt szervezet többféle ellenanyagot tud előállítani, mint a kisgyermekeké, még a csecsemők immunrendszere is legalább 100 ezer féle mikroorganizmus ellen képes ellenanyagot termelni. A gyermekkori védőoltások így az immunrendszer kapacitásának csak század százalékos részét „kötik le”.

[forrás: Avantgarde Group]

Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési nyilatkozat

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!