Ez a húgyhólyag tövénél elhelyezkedő, rendes körülmények között mandulánál alig nagyobb mirigy a változás korához közeledve, leginkább pedig azon túl, egyre több férfinek gondot.

A prosztata működését a nemi hormonok szabályozzák, a váladéka feltehetően a hímivarsejtek megtermékenyítő-képességét segíti elő. Idősödve, ahogyan hanyatlásnak indul a férfihormonok termelése, túlsúlyba jutnak az ellenkező hatású hormonok, és ez az esetek jelentős hányadában a mirigy megnagyobbodásához vezet.

A bajok forrása

A dolog amúgy ártalmatlan lenne, ha nem eredményezné a rajta keresztül vezető vizeletelvezető csatorna kóros eltorzulását. Emiatt a vizeletürítés különböző mértékűzavara, akadályozottsága jön létre, amelynek a tünetei a nehezített ürítéstől a gyakori ingeren, éjszakai késztetéseken, a vizeletelakadáson át a húgyutak, rosszabb esetben a vese - fertőzéses gyulladásra hajlamosító - kitágulásáig terjednek.

A jóindulatú prosztata-megnagyobbodásnak (BPH) nevezett állapotot, ami a javakorabeli vagy idősebb férfiaknak legalább a harmadát utoléri, korábban elkerülhetetlen sorscsapásnak vélték, amin legfeljebb a sebész kése segíthet, mára azonban sokat változott a helyzet. Javult, de főképpen sokat finomodott a diagnosztika, és a mirigy kórtanának jobb megismerése a gyógyszerek célzott kifejlesztését tette lehetővé.

Hatékony terápiák

Mindössze néhány éves múltra tekinthetnek vissza az első gyógyszerek. Az ún. alfa-blokkolók a mirigy fő tömegét kitevő simaizomzat túltengését akadályozzák meg. Hasonló eredményre vezet az 5-alfa-reduktáz-gátlók adása, ami a nemi hormon - tesztoszteron - hatásának érvényesülését fokozza. Egy USA-beli nagyszabású klinikai vizsgálat (MTOPS) eddigi eredményei szerint a legjobb hatás a kétféle szer együttes alkalmazásától várható.

Kedveltek a különféle növényi származékok is, amelyekről egyelőre hasonló tudományos vizsgálati eredmények nem, legfeljebb kedvező tapasztalatok állnak rendelkezésre. Eddig négyükről bizonyosodott be, hogy jótékony hatásúak: egy pálmaféleség (sabal serrulata) kivonatáról; a béta-szitoszterinről, amit eredetileg egy afrikai gumós növényből nyernek, de szójából is előállítható; valamint a rozspollen- és a tökmagkészítményekről.

A sebészi megoldás érthetően kevéssé népszerűa betegek körében, pedig időközben ez is sokat finomodott. A mirigy külső behatolásból történő teljes eltávolítása helyett, ha a viszonyok ezt megengedik, mód van kisebb beavatkozásra. Ennek a lényege az, hogy a húgycső felől behatolva mintegy kifaragják a szűkületet okozó, túltengett mirigyrészeket. Ez a transzuretrális reszekció (TUR). Az eljárás, mint minden operáció, nem kockázatmentes, vérzés, fertőzés követheti, ami késleltetheti a gyógyulást, a kezelés azonban megoldott.
Előfordulhat az is, hogy a későbbiekben hegesedés nyomán újabb szűkület alakul ki, netán a záróizmok sérülése miatt a vizelettartás nehezedik meg. Tagadhatatlan, hogy a siker az operáló orvos képességein, gyakorlatán is múlik, ám a korszerű elektromos eszközök s legújabban a lézerkések látványosan csökkentették a szövődmények számát.

Korszerűmódszer az ún. intersticiális lézer prostatectomia, amit már hazánkban is végeznek. A mirigybe vezetett eszköz ilyenkor a lézerfény energiájának segítségével valósággal elpárologtatja, megsemmisíti a környezetében lévő túltengett szöveteket. A beavatkozás viszonylag kis megterhelést jelent, ami az idős betegeknél nagy előny.

Az USA-ban máris sok híve van a prosztata hőkezeléses megkisebbítésének. A mirigybe vezetett mikrohullámú antenna felforrósítja és így pusztítja el a körülötte lévő mirigyállományt. A megsemmisített szövet mennyisége a közölt energiától függ. Az eljárás előnyének tartják, hogy ambulánsan végezhető, nincs szükség altatásra, ami - tekintve, hogy jórészt idősebb betegekről van szó - korántsem közömbös. A módszer egyelőre kísérleti stádiumban van, sokan vitatják, nálunk nem áll rendelkezésre. Az azonban már az alkalmazása óta eltelt rövid idő alatt is kiderült, hogy szintén megvannak a maga kellemetlen utókövetkezményei. A kezelés után közvetlenül a mirigy erősen megduzzad, ami azonnali beavatkozást tehet szükségessé. Kétségtelen viszont, hogy amennyiben beválik, hasznos lehet olyan idős betegeknél, akiknek a fizikai állapota nem tesz lehetővé operációt, bár az mindenképpen indokolt lenne, s akiknél ezért eddig szükségmegoldással - a vizelet katéteres kiürítésével - kellett megalkudni.

A felderítés lehetőségei

A kezelési módok sokfélesége lehetővé teszi, hogy noha a jóindulatú prosztata-megnagyobbodást ténylegesen meggyógyítani nem lehet, minden esetben a betegség előrehaladottságának leginkább megfelelő gyógymódot alkalmazzák. Ennek a megítélésében ma már a korábbi tapintásos vizsgálaton túl korszerűeszközök is segítenek.

A hólyagtükrözés során meggyőződnek arról, hogy valóban a dülmirigy megnagyobbodása és nem valami más okozza a vizelési zavart. Laboratóriumi vizsgálatokkal kizárható egy esetleges -- másfajta kezelést igénylő - gyulladásos folyamat. Ultrahangos vizsgálattal pedig meg lehet határozni a mirigy méreteit s a húgyhólyag falának vastagságából a kiürülési nehézség mértékére is következtetni lehet. Urodinámiás vizsgálattal pontosan megállapítható az ürülési zavar jellege.

Viszonylag egyszerűen, vastag tűvel szövettani vizsgálatra is nyerhető anyag, méghozzá ultrahangos készülék segítségével pontosan a kérdéses gócból, annak a megállapítására, hogy a mirigyes vagy inkább a simaizom alkotórész kóros felszaporodásáról van-e szó. Ez egyúttal lehetővé teszi a rejtett rosszindulatú (rákos) gócok felfedezését is. Mindezek függvényében lehet azután az állapotnak leginkább megfelelő, legígéretesebbnek látszó terápiát megválasztani, majd a kezelés során annak a hatását nyomon követni.

A legkényelmesebb mindenképpen a konzervatív, tehát a gyógyszeres kezelés. Ám ha
a betegség túlságosan előrehaladt vagy nem mutatkozik gyors eredmény, a folyamat számottevő lelassulása, nem érdemes vele túl sokáig kísérletezni. A késtől ódzkodóknak tudniuk kell, hogy az operációt követő szövődményeknek annál nagyobb
a valószínűségük, minél inkább elhanyagolt, késői stádiumban kerül a műtétre sor.

dr. Gábor Zsuzsa