Az aranyér tulajdonképpen a székletvisszatartáshoz elengedhetetlen, belső tömítőgyűrű a végbélben, amely három, vérrel telt, rugalmas kis párnácskából áll. Ezek nyugalmi állapotban teljesen kitöltik a bélüreget, székeléskor pedig a záróizmok elernyedésével együtt szétnyílnak. Kóros körülmények között ezek a párnácskák megnagyobbodnak, megnyúlnak, és már kívülről is kitapinthatókká válnak, így lesz az aranyérből aranyérbetegség. Leggyakoribb kiváltó okai között szerepel a fizikai megerőltetés, az idült székrekedés, egyes kismedencei daganatok, de még a hosszas vécén ücsörgés is pangáshoz, és így következményes aranyérbetegséghez vezethet. Ezeken kívül számos civilizációs ártalom is felelős lehet a betegségért, elsősorban a helytelen étkezés, hiszen a napjainkban gyakori rostszegény étrend következtében lelassul a széklet előrehaladása, több víz szívódik fel belôle, keményebb lesz, és máris kész a baj.

A panaszok közül a vérzés és a végbéltáji fájdalom a leggyakoribb, de viszketés, váladékozás is felléphet, és persze gyakran észlelhetôk a végbélnyílásban megjelenô kisebb dudorok, értágulatok. Ügyelni kell azonban arra, hogy a legtöbb tünet nem kizárólag az aranyérbetegséghez kapcsolódhat, lehet akár a végbélrák jele is, ezért minden végbél-megbetegedésnél célszerű szakemberhez (proktológushoz) fordulni.

Az aranyér kezelésében ma már egyre kisebb szerepet kap a klasszikus műtét, helyette az ambuláns módszerek váltak dominánssá. A kisebb aranyeres csomóknál még hatékony lehet a külsőleges kezelés, különböző aranyér elleni kenőcsökkel, kúpokkal. A nagyobbaknál a meggyűrűzés módszerét alkalmazzák, azaz a csomó tövére egy leszorító gumigyűrűt helyeznek, amely hatására az érintett terület elhal, és a csomó magától leesik. Ennek az eljárásnak előnye, hogy igen kíméletes, és gyakorlatilag nem jár fájdalommal.