A mellráknak számos kiváltó oka lehet. A szakemberek kockázati tényezőként nem csak a zsíros étrendet, a sugárveszélyes környezetet és az idősebb korban való első szülést tartják számon, hanem a szüléstől, illetve a szoptatástól való elzárkózást is. Vitatott továbbá az is, hogy milyen szerepet játszik a női nemi hormonok (pl. a fogamzásgátló tabletták) szedése a betegség kialakulásában.

Örökletes tényezők

A mellrák kifejlődésében az örökletes tényezőnek igen nagy jelentősége lehet. Azoknál a nőknél, akiknek a családjában két közeli rokonnál is előfordult melldaganat, tízszer nagyobb a betegség létrejöttének kockázata még 50. életévük előtt. Statisztikailag kétségtelenül bizonyítható lenne, hogy azoknál, akiknél a BRCA1- és a BRCA2-gén kimutatható, összefüggés van az öröklődési anyag és a mellrák kialakulása között. Sok nő éppen ezért minél előbb tisztázni kívánja, hogy fennáll-e nála is az ilyen típusú kockázat, és kivizsgáltatja genetikai adottságait.

A rendszeres önvizsgálat

Korai stádiumában a mellrák panasz- és fájdalommentes. Bizonyos jelek azonban utalhatnak a betegségre – ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyértelműen mellrákban szenvedünk! Fontos viszont, hogy mikor a nők valamilyen, a mellükben bekövetkezett változásra figyelnek fel, azonnal orvoshoz forduljanak, hiszen csakis a szakember állapíthatja meg a rendellenesség pontos okát. A mellrák korai felismerése döntő módon befolyásolja a kezelés sikeres kimenetelét. Éppen ezért fontos, hogy a nők havonta ellenőrizzék mellüket, mert maguk is felfedezhetnek egy korai stádiumban lévő, tehát még gyógyítható melldaganatot. Szappanos bőrön különösen jól kitapinthatóak a csomós elváltozások. Számos kiadvány vagy brosúra áll a nők rendelkezésére, és ezek pontosan leírják, hogyan kell elvégezni az önvizsgálatot.

Orvosi vizsgálat

A mell rákos elváltozása egy röntgensugaras eljárással, az úgynevezett mammográfiával is megállapítható. A felvételen, azaz mammogramon már egy körülbelül egy centiméter átmérőjű, kézzel azonban még nem tapintható daganat is látható. Egy esetleges karcinómára utalhat, ha a röntgenkép csoportokban elhelyezkedő kis meszes gócokat (mikrokalk) mutat. Hogy egy bizonyos helyen rákos elváltozás alakult-e ki vagy sem, pusztán mammográfiával nem állapítható meg.

A legtöbb szakember egyetért abban, hogy a 30 és 40 év közötti, de semmiféle kockázati csoporthoz nem tartozó nőknél azért ajánlatos egyszer mammogramot készíteni, hogy egy későbbi vizsgálatnál az összehasonlítási alapul szolgálhasson.

40 éves kor fölött viszont már minden második évben tanácsos felvételt készíteni. A nagyobb rizikócsoporthoz tartozó nőknél – például azoknál, akiknek a családjában, elsősorban közeli nőrokonok esetében, korábban is előfordult mellrák – szakrendelőkben végzett, speciális és gyakoribb vizsgálatokra van szükség. A mellrák diagnosztizálásában a mammográfia mellett fontos szerepe van az ultrahangos vizsgálatnak is. Egyes esetekben – főként fiatal nőknél, akiknél a mell szövetének elváltozásai mammográfiával nehezebben mutathatók ki – indokolt lehet MRT vizsgálat elvégzése. Amennyiben a diagnózis emlőkarcinómát állapít meg, további hisztológiai vizsgálatok szükségesek.

Sebészeti kezelés

A radikális sebészeti megoldást, azaz a teljes mellamputációt napjainkban mindinkább a kisebb területet érintő eljárások váltják fel. Az úgynevezett mellmegőrző terápia lényege, hogy a csomót sebészeti úton eltávolítják, majd a műtétet követően sugárkezelést vagy kemoterápiát, illetve ezek kombinációját alkalmazzák. Ha egy műtéttel eleinte el nem távolítható nagyobb daganatnál először kemoterápiát alkalmaznak, csökkenthető a csomó nagysága, és mód nyílik az emlőmegőrző beavatkozásra. Igen fontos a kimetszett rész alapos szövettani vizsgálata: az orvos csak így lehet biztos abban, hogy a daganat maradéktalan eltávolítása megtörtént. Az ilyen műtétek során rendszerint a hónaljban lévő nyirokcsomókat is kiveszik, ami legalább tíz nyirokcsomó eltávolítását és hisztológiai elemzését jelenti. Ha ugyanis a daganat a nyirokcsomókra átterjedt, nagymértékben nő a visszaesés és az áttétek kockázata.

Jobb gyógyulási esély

A szakemberek gyakorlatilag egybehangzóan állítják, hogy a mellrák ma már gyógyítható. Ennek szinte egyetlen előfeltétele a betegség korai stádiumban való felfedezése. A daganat típusának gyors és pontos meghatározása lehetővé teszi a kezelés azonnali megkezdését. A tumor ugyanis annál tovább növekszik, minél későbbre halasztódik a megfelelő orvosi beavatkozás. A legújabb terápiás tapasztalatok – a korszerű és a szervezet számára elviselhetőbb kemoterápiát biztosító citosztatikumoknak köszönhetően – azt mutatják, hogy ma már hatékonyabb és kíméletesebb kezelési módszerek állnak az orvosok rendelkezésére. Az új rákellenes gyógyszerek hatásmechanizmusát és eredményességét klinikai kísérletek és tanulmányok során ellenőrzik, és az eddigi eredmények arra utalnak, hogy jelentős előrelépés történt a mellrák kezelésében.

Különösen figyelni kell

- a mellben újonnan tapintható csomókra vagy keményedésekre,
- a mell méretének korábban nem tapasztalt növekedésére,
- a mell eltérő alakjára vagy állására, ha felemeljük a karunkat,
- a mellbimbó behúzódására,
- valamelyik mellbimbón észlelhető bőrelváltozásra,
- áttetsző vagy véres váladék távo- zására valamelyik mellbimbóból,
- a mellen hirtelen jelentkező és el nem múló vörös foltokra,
- csomók kialakulására a hónaljban.