Vannak olyan gyulladásos kis polipok, amelyek nem fejlődnek rosszindulatú daganattá. Ilyenek az ún. juvenilis (fiatalkori) polipok, amelyek jóindulatúak. Ám, ha növekednek, ezeket is kell távolítani. Léteznek azonban öröklődő többszörös polipok, amelyeknél viszont már megnő a rák kialakulásának kockázata.

A felnőttkori formákat három fő csoportba osztjuk:

1. Nem daganatos (ún. hiperplasztikus) polipok.
2. Adenomatosus polipok (szövettanilag adenomának hívják ezt a poliptípust).
3. Polyposis szindrómák.

Az első csoportba néhány mm-es, szemölcsszerű képletek tartoznak, amelyeknél nem kell számolni az elrákosodás veszélyével.
A második és harmadik csoport az, ahol a polipok mielőbbi felfedezésére és eltávolítására van szükség. 60 év felett ezen polipok (adenomák) előfordulása eléri az 50%-ot. A férfi-nő arány megegyező. Egy cm alatti adenománál az elfajulás nem valószínű, míg a nagyság növekedése és a szövettani vizsgálat típusa (ún. villosus adenoma) növeli a rizikót.
A polyposis szindrómák alatt örökletes és nem örökletes tünetegyütteseket értünk, nagyszámú polippal. A legkülönfélébb szervi elváltozások fordulnak elő ilyenkor (daganatok, polipok a pajzsmirigyben, tápcsatornában, emlőben stb.). A szindrómák egy része jóindulatú, más részüknél nagy a rákos elfajulás veszélye.

Eltérők a vélemények, hogy az adenomák hány százaléka és mennyi idő alatt alakul át rákos daganattá. Három cm-nél nagyobb ún. villosus adenoma szövettani képnél már 50%-ban mutathatók ki rákos sejtek a szövettani vizsgálattal.

Hogyan előzhető meg a rák kialakulása?

A műtéten kívül az egyetlen módszer, amely alkalmas arra, hogy idejében eltávolítsa a vastagbélpolipokat, az ún. kolonoszkópia vagy vastagbéltükrözés.

A röntgenvizsgálat, amellyel kontrasztanyagos beöntés után nézik meg a vastagbelet, a diagnózis szempontjából nem olyan pontos, mint a tükrözés.

A tükrözés során egy hurokkal eltávolítható a legtöbb polip, kivéve, ha elérnek bizonyos nagyságot. Azonban még az ún. "óriás polipoknál" is az esetek egy részében kivitelezhető az endoszkópos eltávolítás. Ha mégsem, úgy műtétre van szükség, a megfelelő bélszakasz eltávolításával.

A vastagbéltükrözés ma már rutinvizsgálat, amelyet minden emésztőszervi osztályon-ambulancián végeznek.

A polipeltávolításnak (kivéve az igen kicsinyeket) már fekvőbeteg hátterű intézményben kell megtörténnie. A beteget másnap reggelig megfigyelés alatt tartják.

Az eltávolítható polipokat azonnal le kell venni és szövettani vizsgálatra küldeni. Ettől függ, hogy mi a további teendő. Ha a szövettani vizsgálat nem mutat rákot (azaz negatív), a beteget három év múlva kell ellenőrizni, nincs-e polipkiújulás. Ennél sűrűbb ellenőrzést a szövettani vizsgálat eredménye tehet szükségessé.

Alapvetően fontos, hogy a betegeket egy vagy több kezelés során polipmentessé kell tenni. A tükrözés ugyan nem kellemes, de megfelelő érzéstelenítéssel a betegek jól tűrik a vizsgálatot, és betartják a rendszeres kontrollidőpontokat. Tudják, hogy az életük függhet attól, hogy jelentkeznek-e időben vizsgálatra.

Hogyan lehet kiszűrni a rákelőző állapotokat?

A vastagbélrák-szűrés során - amelynek nemzeti programját jelenleg dolgozzák ki - a székletvértartalom mérésével a nagyobb polipok is felderíthetők, mivel a székletvértartalom-vizsgálat ilyen esetekben is pozitív lehet. Kis polipok azonban így nem ismerhetők fel. Ezért javasolják - és egyes országokban ilyen szűrőprogramok is léteznek - egy alkalommal, 50 éves kor körül a vastagbéltükrözés (esetleg végbéltükrözés beöntéses vastagbélröntgennel) elvégzését. Ekkor még időben kiszűrhetők a polypusos állapotok. Természetesen meg kell teremteni ennek a szűrésnek a szakember- és műszeres feltételeit.

Addig is ajánlatos a rizikócsoportok endoszkópos szűrése - ahol a családban már volt egy vagy több esetben vastagbélpolip vagy -rák. A polyposis szindrómák öröklődő formáiban feltétlenül szükséges a családtagok szűrése is.

dr. Székely György
belgyógyász-gasztroenterológus