A könyv  világszerte vezeti a könyveladási listákat hatékonyságának köszönhetően. 21 nyelven jelent meg és több, mint 4 millió példányban kelt el. A könyv a Penguin kiadó legnagyobb példányszámban eladott bestsellere Angliában és Németországban, Hollandiában is listavezető.

A magyar kiadás is remélhetőleg dohányosok ezreinek fog segíteni, hogy Allen Carr módszerének segítségével megszabadulhassanak a pszichés függéstől, kezelhetővé váljanak  elvonási tüneteik és végleg megváljanak a dohányzástól.

Egy fejezet a könyvből

„32. fejezet : Rövid úton leszokni a dohányzásról

Ebben a fejezetben két útbaigazítást találsz arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet rövid úton leszokni a dohányzásról. Feltéve, hogy követed utasításaimat a leszokás folyamatát vagy viszonylag könnyűnek, vagy kimondottan élvezetesnek fogod találni. De ne feledd, hogy mi a barna nő meghatározása: „a lány, aki nem olvasta el a használati utasítást a flakonon.”

Nevetségesen egyszerű leszokni, összesen csak két dolgot kell tenned.

1. Határozd el magad, hogy soha nem akarsz dohányozni többé. 

2. Ne nyavalyogj utána, hanem örülj neki

Most biztos azt kérdezed, „Mi szükség van a könyv további részére? Miért nem ezzel kezdte?” A válasz egyszerű: azért, mert akkor időközben elkezdtél volna nyavalyogni, és előbb vagy utóbb meggondoltad volna magad, ahogy valószínűleg már meg is tetted párszor.

Ahogy azt már korábban kifejtettem, a dohányzás egy nagyon kifinomult, ravasz csapda. A leszokás legnagyobb akadálya nem a nikotintól való kémiai függés, hanem az agymosás, ezért volt szükség arra, hogy közösen eloszlassuk az e körül lengedező mítoszokat és tévhiteket. Értsd meg ellenfeledet, ismerd ki taktikáját, és akkor könnyedén legyőzheted.

Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy le akartam szokni a dohányzásról, majd hosszú hetekre mély depresszióba zuhantam. Amikor végre leszoktam, napi százról nullára csökkentettem az adagot, és egy percig sem szenvedtem. Kellemes volt, még az elvonási periódus is, és azóta sem volt semmilyen elvonási tünetem. Pont ellenkezőleg, a lehető legcsodálatosabb dolog történt velem.

Sokáig nem értettem, hogy tudtam ilyen könnyen abbahagyni, mire végül megleltem a választ. Először is, biztos voltam benne, hogy soha többé nem gyújtok rá. A korábbi leszokási kísérleteim során, bármilyen elszánt voltam is, tulajdonképpen próbáltam leszokni, és azt reméltem, hogy ha elég sokáig kibírom rágyújtás nélkül, akkor el fog múlni a vágy. Természetesen nem múlt el, mert folyamatosan azt vártam, hogy történjék valami, és minél inkább nyavalyogtam, annál inkább kívántam egy cigit, így a sóvárgásom sem szűnt meg.

Utolsó kísérletem különbözött az előzőektől. Mint minden dohányos manapság, komolyan kezdtem gondolkodni a problémáról. Azelőtt minden kudarc után azzal vigasztaltam magam, hogy legközelebb könnyebben fog menni. Soha nem merült fel bennem, hogy egész életemre dohányos maradok. És ez a gondolat olyan rettegéssel töltött el, hogy töprengeni kezdtem a dolgon.

Ahelyett, hogy öntudatlanul gyújtottam volna egyik cigit a másik után, nekiláttam érzéseim boncolgatásának, miközben dohányoztam. Ez megerősített abban, amit már addig is tudtam. Egyáltalán nem élveztem a dohányzást, és mocskosnak, visszataszítónak találtam az egészet.

Figyelni kezdtem a nem-dohányzókat, akikről egészen addig azt gondoltam, hogy pipogya, finnyás és barátságtalan alakok, de amikor közelebbről megvizsgáltam őket, egészen mást tapasztaltam. Erősebbnek és nyugodtabbnak láttam őket, mint a dohányosokat. Úgy tűnt, hogy képesek megbirkózni életük feszült helyzeteivel, és a társasági eseményeket is jobban élvezik. Arról pedig teljesen megbizonyosodtam, hogy szellemesebb, vagányabb emberek, mint a szegény dohányosok.

Elkezdtem ex-dohányosokkal beszélgetni, akikről addig meg azt gondoltam, hogy olyan emberek, akiket egészségügyi vagy anyagi megfontolás kényszerített a leszokásra, de titokban továbbra is cigaretta után sóvárognak. Néhányan azt mondták: „Igen, nagyon ritkán vannak elvonási tüneteim, de annyira enyhék, hogy foglalkozni sem érdemes velük.” A többségük azonban így nyilatkozott: „Hogy hiányzik-e? Na, ne tréfáljon! Soha életemben nem éreztem ilyen jól magam.”

Ezek a beszélgetések, szertefoszlattak egy olyan téveszmémet, amely mindig ott bujkált gondolataim között. Azt gondoltam, hogy valami örökölt gyengeséget hordozok magamban, de aztán hirtelen megvilágosodott előttem, hogy minden dohányosnak végig kell csinálnia a maga pokoljárását. Végül azt mondtam magamnak: „Emberek millió szoknak le manapság, hogy egy teljesebb, boldogabb életet kezdhessenek. Mielőtt rászoktam, nem volt rá szükségem, és arra is emlékszem, milyen kemény munkámban került, hogy rászokjak erre a vacakra. Miért van hát rá szükségem?”

Mindenesetre nem élveztem a dohányzást, utáltam az egész mocskos rituálét, és nem akartam életem hátralévő részét ennek a növénynek a rabságában tölteni. Ekkor azt mondtam magamnak: „Allen, akár tetszik, akár nem, elszívtad az utolsó cigarettádat.”

Attól a pillanattól tudtam, hogy soha többé nem gyújtok rá. Nem számítottam rá, hogy könnyű lesz, éppen ellenkezőleg, meg voltam győződve róla, hogy hosszú hónapok mély depressziója következik, és az elkövetkező években hiányozni fog a cigaretta. Ehelyett kezdettől fogva tökéletes boldogságban volt részem.

Sok időbe telt, amíg rájöttem, hogy miért volt ennyire könnyű, és hogy miért nem szenvedtem a rettenetes elvonási tünetektől. Egész egyszerűen azért, mert nem is léteznek. A kínlódás a kétségből és bizonytalanságból fakad. A gyönyörű, meztelen igazság ennyi: a dohányzásról könnyű leszokni. Csak a határozatlanság és a tépelődés teszi nehézzé. Nikotinrabságunk idején is viszonylag sokáig kibírjuk cigaretta nélkül, anélkül, hogy különösebben zavarna. Csak az okoz szenvedést, amikor szeretnénk rágyújtani, de nem lehet.

A megoldás kulcsa abban rejlik, vagyis úgy tehetjük leszokásunkat könnyűvé, hogy elhatározásunkat biztosnak és véglegesnek tekintjük. Ne csak reméld, hanem tudd, hogy sikerül megszabadulnod tőle, mivel már meghoztad a döntést. Sose kételkedj benne, sose kérdőjelezd meg, hanem ellenkezőleg – örülj neki folyamatosan.

Ha a legelejétől biztos vagy magadban, akkor könnyű lesz. De mitől lennél biztos magadban az elejétől kezdve, ha nem tudod biztosan, hogy könnyű lesz? Ezért van szükség a könyv többi részére. Vannak bizonyos alapvető kérdések, amelyeket fontos tisztázni, mielőtt elszánnád magad.

1. Lásd be, hogy képes vagy rá. Semmiben sem különbözöl másoktól, és csak egy valaki tud rávenni arra, hogy rágyújts a következőre: saját magad.

2. Semmiről nem kell lemondanod, épp ellenkezőleg, csak nyerhetsz rajta. Azon túl, hogy egészségesebb és gazdagabb leszel, jobban fogod élvezni a jobb napokat, és kevésbé fogsz szenvedni a rosszabb napokon.

3. Vésd jól az eszedbe: olyan, hogy „csak egy szálat”, nem létezik. A dohányzás nem más, mint kábítószer-függőség és láncreakció. Ha a hülye cigaretta miatt keseregsz, teljesen feleslegesen bünteted magad.

4. Hidd el, hogy a dohányzás nem egyszerűen egy olyan társadalmi szokás, ami ártalmas lehet, hanem kábítószer-függőség. Nézz szembe a tényekkel: akár tetszik, akár nem te is megkaptad ezt a betegséget.És attól nem fogsz meggyógyulni, hogy a homokba dugod a fejed. Ne feledd, mint minden gyógyíthatatlan betegség, ez is csak egyre rosszabb lesz. Most a legkönnyebb abbahagyni.

5. Válaszd szét a betegséget (t.i.. a kémiai függőséget) a dohányos és nem-dohányos tudattól. Minden dohányos boldogan menne vissza időben oda, amikor még nem dohányzott. Értsd meg végre, most ezt megteheted. Ne is úgy gondolj rá, mint „leszokásra”, mert miután végleg eldöntötted, hogy ez volt az utolsó szál cigarettád, attól kezdve nem-dohányzónak tekintheted magad. A dohányos az a szerencsétlen nyomorult, aki úgy éli le életét, hogy közben folyamatosan pusztítja magát cigarettával. A nem-dohányzó pedig az, aki ezt nem teszi. Amint sikerült meghoznod a végleges döntést, elérted célodat. Örvendezz, és ne üldögélj nyavalyogva, arra várva, hogy elmúljon a kémiai függés. Szabadulj meg tőle, és élvezd ki az élet minden pillanatát. Az élet amúgy is csodálatos, ha nem szabadultál meg teljesen a nikotintól, de később napról napra egyre jobb lesz.

A titok, amiért olyan könnyű leszokni a dohányzásról, abban rejlik, hogy már a kezdet kezdetén biztosak vagyunk benne, hogy képesek leszünk megtartóztatni magunkat az elvonási időszakban (maximum három hét). Ha a hozzáállásunk már megfelelő, akkor nevetségesen könnyű lesz az egész.

Ha kellően megnyílt a tudatod, ahogyan azt a könyvem elején kértem, mostanra már biztosan eldöntötted, hogy le fogsz szokni. Mint a szimatot fogott kutya, olyan izgalmat érzel, hogy a méreg végre kiürüljön a szervezetedből.

Ha gyászos, szomorkás hangulat kerít hatalmába, az az itt felsorolt okok egyike folytán lehet.

1. Valami nem jól rögzült a tudatodban. Olvasd el újra a fenti öt pontot, és kérdezd meg magadtól, hogy igaznak találod-e. Ha valamelyik pontban kételkednél, akkor olvasd el újra a hozzá kapcsolódó fejezetet.

2. Félsz a kudarctól. Ez ne aggasszon, hanem olvass csak tovább. Sikerülni fog. Az egész dohányzás olyan, mint egy nagyszabású szélhámosság. Intelligens emberek is eshetnek szélhámosság áldozatául, de csak egy bolond dől be neki újra, miután rájött a csalásra.

3. Minden érvemmel egyetértesz, de továbbra is nyomorultul érzed magad. Ne tedd! Nyisd ki a szemed, valami csodálatos dolog történik veled: hamarosan kiszabadulsz a börtönből.

Nagyon fontos, hogy megfelelő legyen a hozzáállásod: „Hát nem nagyszerű, hogy nem dohányzom többé?”

A feladatunk most már nem más, mint hogy megtartsuk ezt a hozzáállásodat az elvonás időszakában, ezért a következő fejezetek olyan kényes szempontokat vizsgálnak, amelyek segítséget nyújthatnak neked ebben. Az elvonási időszak végeztével már nem kell így gondolkodnod. Magadtól fogsz beállni erre a pozitív lelki állapotra és automatikusan így fogsz gondolkodni. Életed egyetlen megfejthetetlen rejtélye az lesz, hogy: „Hiszen annyira kézenfekvő, miért nem láttam én ezt előbb is?” Mindazonáltal, szívleld meg következő két figyelmeztetésem.

1. Halaszd el az utolsó cigaretta elszívását a könyv befejezéséig.

2. Már többször szóba jött, hogy az elvonási időszak legfeljebb három hétig tart. Ez félrevezető lehet. Először is, mert tudat alatt azt gondolod, hogy három hétig szenvedni fogsz. Pedig nem fogsz. Másodszor pedig, kerüld el nagyívben a gondolataid csapdáját, ami csak azt mondogatja: „Csak három hétig kell megtartóztatnom magam, utána szabad leszek.” Ugyanis semmi különös nem fog történni három hét eltelte után sem. Nem fogod hirtelen nem-dohányosnak érezni magad. A nem-dohányzók nem érzik magukat különbnek vagy másnak, mint egy dohányzó. Ha a három hét során végig nyavalyogsz a dohányzás miatt, valószínűleg a három hét letelte után is nyavalyogni fogsz. Amit én mondok, az a következő: ha a legelején azzal kezded, hogy azt mondod magadnak: „Soha többé nem fogok rágyújtani, hát nem csodálatos?”, három hét elteltével megszűnik minden kísértés. De ha úgy fogsz neki, hogy „bárcsak kibírnám három hétig cigaretta nélkül!”, akkor majd meghalsz egy cigiért, amikor a három hét letelt...”

[forrás: Mágus Design Stúdió és Könyvkiadó Kft.]