Könnyen felismerhető, klinikailag azonban sokszor összetévesztik két dologgal: az orrcsúcsot megemelve, nem hozzáértő is láthat "valamit" az orrban, ez azonban nem polip, hanem az alsó orrkagyló elülső pólusa, és mint ilyen, normálisan is ott levő, élettani képződmény. A másik - amivel elnevezésként összetévesztik - az orrmandula, azt szokták hibásan polipnak nevezni.
A tulajdonképpeni polip az orrmelléküregekből kitüremkedő, halvány rózsaszínű, hosszabb-rövidebb nyelű nyálkahártya-képződmény.

Szövettanilag mindig jóindulatú, azonban viszonylag gyakran kiújul. Keletkezésének pontos okát ma sem ismerjük, feltehetőleg több tényező is előidézheti. A legvalószínűbb a fertőzéses vagy az allergiás eredet. Utóbbira utal, hogy az orrpolipos betegek száma az allergiás betegek számával párhuzamosan világszerte növekszik. Érdekes, hogy férfiak között 2-4-szer gyakrabban fordul elő.

Tünetei: különböző súlyosságú orrlégzési zavar, mely akár az orrlégzés teljes megakadályozásáig terjedhet, orrfolyás, szagláscsökkenés. A kórisme gégészeti vizsgálattal, korszerű képalkotó eljárásokkal kiegészítve (röntgen, komputer-tomográfia) könynyen felállítható.

Kezelésében a gyógyszeres, tehát konzervatív eljárások csak a betegség kezdeti szakában, kisebb polipoknál kecsegtetnek eredménnyel. Előrehaladottabb állapotban sajnos csak műtéttől - a polipok gyökeres eltávolításától - várható eredmény. Itt is érvényes tehát a szabály: legjobb megelőzni, de ha már nem lehet, legalább a lehető legkorábban gyógyítani a bajt. Az időpontját szakorvosnak kell megállapítani.

dr. Votisky Péter
fül-orr-gégész