A halláscsökkenéseket két nagy csoportra oszthatjuk, úgymint vezetéses és idegi (percepciós) típusúakra. A vezetéses halláscsökkenésre jellemző, hogy általában gyorsan alakul ki, és jól gyógyítható. Leggyakrabban a fülzsírdugó (cerumen) okozza. Ez kifecskendezéssel könnyen gyógyítható. A felső légúti huruthoz társuló fülkürthurut és középfülgyulladás szintén halláscsökkenést okoz. A gyulladás megszűnte után a hallás ismét helyreáll. A krónikus középfülgyulladás által okozott halláskárosodás sokszor csak műtéttel gyógyítható.

A halláscsökkenések másik nagy csoportját az idegi halláscsökkenés alkotja. Ezen típusú halláscsökkenésekre általában az a jellemző, hogy lassan alakulnak ki, de előfordul hirtelen károsodás is. Leggyakrabban vírusfertőzés, például influenza és fültőmirigy-gyulladás alkalmával lép fel.

Mérgezésekre: például ólom-, kinin-, szalicil- és nikotinmérgezésekre is jellemző. Némely gyógyszerről ma már tudjuk, hogy káros mellékhatásként az arra érzékenyeknél, például streptomycin és neomycin adása alkalmával súlyos, maradandó percepciós típusú nagyothallás léphet fel.

A vérellátás zavarai: vérszegénység, az alacsony vérnyomás, a nyaki főverőér szűkülete, az erek hirtelen fellépő görcse, spazmus szintén átmeneti vagy maradandó hallóideg-károsodást okoz. Leggyakrabban az időskori nagyothallás fordul elő. Erre a típusú nagyothallásra az a jellemző, hogy a betegnek a legnagyobb panaszt nem az okozza, hogy csökken a hallása, hanem az, hogy hallani ugyan hallja, még ha gyengébben is, de nem érti. Ilyenkor nemcsak a Corti-szerv, hanem a hallópályák és az agykéreg is károsodik. Az értágítók, A-, E-vitamin kapszulák és a B1-vitamin tartós szedése lassítja, illetve megállítja, és az esetek 5-10%-ában javítja is a hallást. Súlyos esetben azonban csak az egyre jobb minőségű hallókészülék segít.

Hirtelen kialakuló halláscsökkenés esetén feltétlen forduljunk fül-orr-gégészhez, mert csak ő tudja megállapítani az okot és szakszerűen kezelni.

dr. Benkő András
fül-orr-gégész