Objektív fülzúgásnak nevezzük azokat a fülzúgásokat, amelyeket a beteg füle mellett álló is hallhat. Ilyet a dobhártyafeszítő izom görcse vagy a garatizmok görcse okozhat.
A fülzúgások legtöbbször szubjektívek, csak a beteg érzékeli. Fülzúgást leggyakrabban egy- vagy kétoldali fülzsírdugó, középfülgyulladás vagy Meniere-betegség okozhat. Ezek a fülzsírdugasz kifecskendezésével, illetve a középfülgyulladás és a Meniere-betegség gyógyításával gyorsan megszüntethetők.

A magas hangon történő fülcsengést számtalan megbetegedés okozhatja, ilyenek: az alacsony vérnyomás, vérszegénység, hirtelen kiugró magas vérnyomás, otosclerosis, a hallóideg daganata, időskori nagyothallás, zajártalom, egyes gyógyszerek, leggyakrabban az aspyrin, kalmopyrin túladagolása, dobhártya-perforáció, akusztikus trauma, agyrázkódás és agyzúzódás, koponyaalapi törés, egyes vírusfertőzések, az egyensúlyérző szerv gyulladása, cukorbetegség, nikotin-, alkohol-, koffeinmérgezés, sclerosis multiplex és az agydaganat. Leggyakrabban az érelmeszesedés okozza, mely csökkenti a belső fül és a hallóideg vérellátását. A fülcsengést és fülzúgást feltétlen el kell különíteni az akusztikai hallucinációktól (zenei, emberi hangok, madárének) - ezek komplex hangjelenségek, melyek pszichiátriai kórképre utalnak.

Fülzúgás esetén feltétlenül forduljunk fül-orr-gégészhez, aki megállapítja a fülzúgás okát. Az esetek nagy részében a fülzúgás gyógyítható, vagy a panaszok csökkenthetőek.
A halk zene az elalvást zavaró fülcsengést elfedi. Jó hatású az enyhe altató és nyugtató is. Mivel a fülzúgást és fülcsengést többféle megbetegedés okozhatja, ezért feltétlen ki kell vizsgáltatni.

dr. Benkő András
fül-orr-gégész