Az orrpolip egyértelműen a krónikus nyálkahártya-gyulladás eredményeképpen alakul ki. Ebben szerepet játszik a levegő fokozódó szennyezettsége, az allergiát okozó allergének, az örökletes és helyi faktorok, a tüdőasztma és egyes allergiáért felelős gombafajok. A lakosság mintegy 2%-a szenved orrpolipban. A boncolások során azonban kiderült, hogy ez a szám lényegesen magasabb: 25%.

Az orrpolip tünetei: Gátolt orrlégzés, teltségérzés az orrban, orrfolyás, orrgarati váladékcsurgás, szaglászavar. Ahogyan az orrpolip növekszik, úgy ezek a panaszok is fokozódnak.

A gátolt orrlégzés következtében a torok és a garat nyálkahártyája kiszárad, gyakrabban alakul ki torokgyulladás. A polipok elzárják a melléküregeket, az arcüregek, a homloküreg és az iköböl kivezető nyílásait is a rostasejtekével egyetemben. Az elzáródás következtében sem a rostasejtek, sem a melléküregek szellőzni nem tudnak, könynyen begyulladnak. A polipok idővel beterjednek a rostasejtekbe, sőt még a melléküregekbe is. Még az orrgaratba is benőhetnek. Az orrpolip lehet egy- vagy kétoldali, kitölthet egy vagy több orrjáratot, az orrbemenetet, és beterjedhet az orrgaratba, a rostasejtekbe és a melléküregekbe is. Diagnózisát a fül-orr-gégész viszonylag könnyen megállapítja az orrtükri kép alapján. A műtét előtt CT, műtét után pedig szövettani vizsgálat, szükség esetén még allergiateszt is készül. A terápia: A megoldás általában műtéti, melynek célja az orrüreg és az orrjáratok szabaddá tétele, így helyreáll az orrlégzés és az orr melléküregeinek a szellőzése is. A recidívák, az újabb polipok kialakulásának megelőzése érdekében gyógyszeres kezelés szükséges. A képalkotó eljárások, CT, MR és a műtéti technika fejlődésének következtében és az egyre hatásosabb gyógyszerek megjelenésével ma már ritkábban újulnak ki az orrpolipok.