A mai átalakuló világunkban egyre nagyobb szerep jut az otthonunkban végzendő ápolási teendőinknek. Főleg inkább az idősebb emberek szorulnak a családi vagy az önálló környezetükben rendszeres ápolásra, fokozottabb családi gondoskodásra. Igen gyakran a kórházi kezelést követően a beteg utókezelése már csak az otthonában folytatódhat a teljes gyógyulásáig a háziorvos és a házi betegápoló közreműködésével. A magatehetetlen beteg kiszolgáltatottságát, szenvedéseit, lelki krízisét a kívülállónak, a családtagnak bizony nehéz teljes mélységében átérezni, felmérni. A körültekintő gondosság, a lelkiismeretes, türelmes viszony a beteggel olykor látványossá teheti az ápolási sikereinket. Különösen fontos, hogy az idült és igen lassú lefolyású esetekben legyünk mindig következetesek és szakszerűek az előírt kezeléseket illetően. Sikeres és folyamatos munkánk eredménye a beteg gyógyulása, a helyreállt egészség boldog tudatának igazi öröme.

Bizonyos mozgásszervi betegségek, balesetek, idegrendszeri, agyi bénulások, nagyobb műtéti beavatkozások, daganatos betegségek, anyagcsere-betegségek mind-mind a szervezetünk nagyfokú leromlásához, szöveti károsodásokhoz, decubitusokhoz vezethet. Az állandóan fekvő betegen a nyomásnak kitett (a feltámasztási pontok) bőrfelszínek és mélyebb szöveti rétegek keringése, szöveti légzése, beidegzése oly mértékben károsodhat, hogy a felületeken fekete felszínű, éles szélű száraz gangréna alakulhat ki. Főleg a tarkótájon, a sarokcsontok felett, az ülőgumókon, a keresztcsonti tájékon látjuk leggyakrabban kialakulni. A beteg vagy sérült az igen rossz állapota miatt képtelen felfogni a kialakuló elváltozásokkal járó fájdalmakat és egyéb tüneteket. Kezdetben még csak egy petyhüdt alapú és érzéketlen fehér folt látható, olykor még a gyűrött lepedő lenyomata is maradandó nyomot hagyhat. Ha a beteget nem ápoljuk, mozgatjuk, magára hagyjuk, úgy ez a kezdeti folyamat tovább romlik, súlyosbodik. A tónustalan, szürkés alapú bőr mint az átázott papír lefoszlik, a bőralján pedig szürkés színű szövetelhalások kezdenek megjelenni. Az elhalt szövetek akár a csontos alapokig is lemélyülhetnek. A szakszerűtlenül kezelt vagy igen elhanyagolt állapot következtében az elhalt felszínek másodlagosan felülfertőződve vérmérgezéshez, a beteg kritikus, végső állapotához vezethetnek. A fent leírt jelenségek a folyamatos és gondos ápolással nem alakulnak ki, elkerülhetők és biztosan gyógykezelhetők.

A magatehetetlen, mozgásaiban jelentősen korlátozott beteg számára elsősorban az alapvető és létfontosságú tényezőket kell biztosítanunk. Ki kell alakítanunk a betegágy körülötti környezetet.

Dr. Major Endre
bőrgyógyász