Egy kongresszuson B. J. Marshall hazánkban is előadta a felfedezés előtörténetét és körülményeit. A fiatal gasztroenterológus orvos, J. R. Warren kórboncnok kollégájával 1983-ban közölte feltételezését a kórokozóról a világ egyik legnépszerűbb orvosi folyóiratában. Ezt megelőzően előadásukat a nemzeti kongresszuson nem fogadták el, az elutasító levelet bizonyságként ki is vetítette. A hitetleneket meggyőzendő, heroikus kísérletre szánta el magát: megitta a fertőzött betegből nyert gyomornedvanyagot. A következménye gyomorgörcsök közepette heveny gyomorhurut lett.

A baktérium kórokozó volta azonban már több mint száz éve felvetődött. Először Bizzozzero fedezett fel a gyomor mikroszkópos metszetében spirális baktériumokat. Ezt követően még kilenc kutató talált hasonló elváltozást fekély és gyomorrák esetében. Mint Marshall a történeti hátteret részletesen illusztrálva elmondta, nem ők voltak a felfedezők. Imponáló volt ez a szerénység, mégis vitathatatlan az ő érdemük abban, hogy a modern orvostudomány figyelmét ismét felhívták erre a fertőzésre, amely végül a legelterjedtebb krónikus emberi fertőzéssé vált. Hogy milyen jelentősége van, elég azzal illusztrálni, hogy az emberi populáció 10 éves korra 50%-ban, felnőttkorra 80%-ban fertőzötté válik.

A fertőzés diagnosztikájának és terápiájának világszerte elterjedt legoptimálisabb eljárásait nemzetközi konferenciákon alakították ki. A fekélybetegség kezelésének fontos kiegészítője a Helicobacter-ellenes kúra, melyet a fekély további gyógyszeres terápiája kell hogy kövessen. Azonban több kérdés még nyitott. Kiderült, hogy a baktérium nem minden esetben okoz betegséget. Vannak ártalmatlan típusok, melyek földrajzi területenként változó arányban fordulnak elő. Ennek további kutatása azért is fontos, mert egyes baktériumtörzsek összefüggésben lehetnek a gyomorrák kialakulásával. Azonban korai lenne a köztudatban "rákbaktériumként" emlegetni.

A baktérium nyomában

A fertőzés kimutatásának alapja a gyomortükrözés (endoszkópos vizsgálat) során vett szövettani minta. A mikroszkópos vizsgálat eredménye azonban függ a mintavételtől. Ha a nyálkahártya krónikusan gyulladt vagy sorvadt, és ha a beteg bizonyos gyógyszereket szed (bizmut, antibiotikum, egyes savgátlók), az eredmény álnegatív lehet. Egyes speciális festések, valamint a minta tenyésztése a legpontosabb diagnosztikus módszerek közé tartoznak. Azonban költségük, technikai és vizsgálati nehézségek miatt nem kerültek a rutin diagnosztikus fegyvertárba.

A baktérium által termelt ammónia egy egyszerű teszttel is kimutatható, mely gyorsabb, de kevésbé pontos, mint a mikroszkópos vizsgálat. A szövettani minta egy speciális oldatba helyezve egy óra múlva valószínű, 24 óra múlva egyértelmű eredményt ad. Szűrővizsgálatra a nem endoszkópos módszerek alkalmasak lennének, de a jelenlegi álláspont szerint a tünetmentes hordozó nem kezelendő. A jó érzékenységű, úgynevezett 13-14C-urea kilégzési teszt alapja, hogy az izotóppal jelzett ureaoldat megivása után a baktérium jelenlétében szén-dioxid keletkezik, amely megjelenik a kilégzett levegőben. A drága készülék csak a centrumokban hozzáférhető, a kilégzett minta azonban szállítható. A vizsgálat során a már említett gyógyszerek szedése álnegatív, a szájüregben és a gyomorban egyéb ureatermelő organizmus álpozitív eredményt adhat. Újabban székletből és nyálból is nagy biztonsággal kimutatják a fertőzöttséget, de ez az eljárás sem olcsó. A vérből a baktérium-ellenanyagok néhány perc alatt kimutathatók különféle gyári tesztekkel, melyek szintén nem olcsók és pontosságuk vitatott.

Kit kell kezelni?

A Helicobacter-fertőzés kezelésének amerikai, kissé bántó szlogenje ("Csak a halott Helicobacter a jó Helicobacter") több szempontból is vitatott. Utóbbi évek megfigyelése, hogy a Helicobacter-fertőzés előfordulása a jó szociális helyzetű államokban spontán csökken. A Helicobacter pozitív betegek kb. 10-15%-ának javasolt a kezelés, amely betegségek közül a nyombél-, valamint a gyomorfekély és a hazánkban ritka daganattípus, az alacsony malignitású MALT lymphoma emelendő ki. A Maastrichtben megfogalmazott nemzetközi ajánlás ezekben a kórképekben feltétlenül javasolja a Helicobacter kiirtását. Hasonlóképp javasolt súlyos, krónikus gyomorhurut (gastritis) esetén. Tanácsolható a tartósan reumagyógyszereket szedőknél, valamint, ha a családban gyomorrák fordult elő.

Nem bizonyított a hatás funkcionális (nem fekélyes) gyomorpanaszok esetén és nem indokolt a kezelés panasz- és tünetmentes egyéneken. A gyógyszeres kezelés első alkalommal egyhetes hármas kombináció (két antibiotikum és egy savgátló), vagy kéthetes bizmutot is tartalmazó kombináció, amely 90%-ban végleges eredménnyel jár. Újrafertőződés vagy tartós baktériumhordozás ritka. Világszerte folynak a kísérletek megfelelő Helicobacter pylori-ellenes vakcina kidolgozására, mely széles körű megoldást jelentene a problémára.

Összefoglalva: az emberi populáció jelentős százaléka fertőzött, de a betegség jóval kisebb arányban jelenik meg. Megoldott a diagnózis, de drága és kérdéses a nagy populáció szűrése. Fekélybetegségben feltétlenül szükséges a Helicobacter elleni kezelés, amivel a kiújulás és a szövődmények megelőzhetők. Egyéb kórképekben még vitatott, tünetmentes egyéneken nem ajánlott a kezelés.

dr. Székely György
belgyógyász