A beteg sorsa tehát a kezelőorvos kezében van: vagy elindít egy részletes kivizsgálást, vagy legyint és tüneti kezelést nyújt a betegnek. Hogy melyiket választja, ebben a beteg állapotán, kísérő panaszain, tünetein kívül szerepe van az orvos klinikai tapasztalatának és ráérzésének is. Egyik leggyakoribb kísérő panasz a böfögés. Természetes gyakorisága és mennyisége nem meghatározott. Bizonyos határokon túl a beteg csak e panasz miatt is orvoshoz fordulhat. Ha egyéb tünet nincs, legvalószínűbb a levegőnyelés (aerofágia), mely röntgenátvilágítással jól ábrázolható (nyeletés közben levegő halmozódik fel a nyelőcsőben). A levegőnyelés lehet gyors evési, ivási szokás következménye. Ezenkívül étkezés közbeni beszélgetés, ritkábban cigarettázás, rágógumi használata, szívószállal ivás, fokozott nyálelválasztás, fogászati ok, szájszárazság, szív-, tüdőbetegségek, idegrendszeri betegségek is lehetnek az okok között. A pszichés háttér sem elhanyagolandó, a betegek egy része exhibicionista vagy hiszteroid alkat. A lenyelt nagy mennyiségű levegő egyes területeken megreked, és jellegzetes panaszokat okoz. Gyermekeknél és szellemileg visszamaradt személyeknél az aerofágia egészen ijesztő hasi feszülést okozhat, bélelzáródásra hasonlító tünetekkel. Ezért fontos a csecsemők "böfögtetése" szoptatás, étkezés után. A tejcukorbontó (laktáz) enzim hiánya esetén - ha a beteg erre magától nem jön rá - nagy mennyiségű tejivás után a röntgenen valóban kifejezett gázosodás látszik. Hasonlóan sok gáz mutatható ki a vékonybélben baktérium-felülfertőzés esetén. Szervi elváltozás ellen szólnak a fogyás, étvágytalanság hiánya, illetve a csak kisfokú hasi elődomborodás. A pszichés hasfeszülés, amelyet álterhességnek is hívnak, hosszan tartó kezelést igényel. Jellegzetesek a röntgenen leírt gázszegény belek, illetve a normális rekeszállás ellenére fennálló hasi előreesés. A hasi puffadás okának kivizsgálása függ a kísérő tünetektől és a beteg életkorától, a panaszok fennállásának idejétől. Szervi okokra utalnak a hirtelen fellépő panaszok idősebbeknél, fogyással, étvágytalansággal - és véres széklettel (akkor is, ha csak a laboratóriumi vizsgálat észleli a minimális vérzést). Az utóbbi évek megfigyelése, hogy vastagbélrák esetén fokozott metángáztermelés állapítható meg, amely nagyfokú gázképződéshez, puffadáshoz önmagában is vezethet.

A puffadás, hasi feszülés tüneti kezelése nem könnyű feladat. Ha kimutatható alapprobléma van (pl. laktázhiány), annak megoldása viszont igazi "sikerélmény". Így laktázhiányban például a tejcukormentes diéta látványosan megszünteti a panaszokat. Amennyiben a panaszokat bélmozgási zavar okozza, ún. prokinetikumok (gyomor-, bélürülést elősegítő gyógyszerek) adása javallt. Székletrendezés, diéta (gázképző hüvelyesek kerülése, zsírszegény étrend, durva rostok, korpa kerülése, epekímélő étrend), gáztalanító gyógyszerek adása is hatásos lehet. Epe- és hasnyálmirigy-betegség esetén jön szóba az epehajtók és az enzimtartalmú gyógyszerek adása - a puffadó betegek egy része ezeket spontán is szedi anélkül, hogy komolyabb emésztési zavara lenne. Ilyen esetben gyógyszer csak tb-támogatás nélkül adható.

Irritábilis vastagbél szindrómában (amely a vastagbelek mozgási zavarát jelenti) javasolják az ún. kalcium-antagonistákat. A pszichés problémák (pánik szindróma, szorongás stb.) szakellátása is eredményre vezethet. A puffadás és a vele járó egyéb funkcionális tünetek kezelése alapos körültekintést igényel. A szervi okok kizárása csak a kísérő tünetek figyelembevételével (fogyás, étvágytalanság, a tünetek hirtelen fellépése, okkult vérzés, időskor) történhet meg. Ha tüneti kezelésre van szükség, diéta, gyógyszerek, pszichoterápia jön szóba. Szinte valamennyi hozhat átmeneti javulást, de tudatában kell lennünk annak is, hogy e betegek legnagyobb részénél ismételten jelentkeznek e tünetek, amelyek próbára teszik a kezelőorvos szakmai tudását és emberi toleranciáját is.

dr. Székely György
belgyógyász-gasztroenterológus