A gyomor-bél rendszerben lévő gázok normális esetben öt részből tevődnek össze: a levegőben lévő nitrogénből, oxigénből, szén-dioxidból, valamint a bélbaktériumok által termelt hidrogénből és metánból. Mennyisége 24 óra alatt 400-1500 ml között van. A kellemetlen szagot adó gázok (ammónia, hidrogénszulfid, merkaptán) csak kis mennyiségben vannak jelen. Az emésztés folyamán, ha egyes anyagok felszívódása nem tökéletes, a vastagbélben a baktériumok gázok termelésével bontják le őket. Azonban még egészséges személyek vékonybelében sem bomlik teljes mértékben a bekerült táplálék (kivétel talán a rizsliszt). A keményítő- és tejcukorbontó enzim (laktáz) veleszületett hiányában a tejcukor eljut a vastagbélbe, hasi panaszokat okozva. Zöldségek, főleg a hüvelyesek olyan cukrokat is tartalmaznak, amelyeknek lebontására szolgáló enzimmel nem rendelkezik a szervezetünk, így azokat a vastagbél baktériumai bontják le. A tápanyag normális lebontása zavart szenved a hasnyálmirigynedv kiválasztásának csökkenésekor, a vékonybél bármilyen okú károsodása, illetve a nyirokkeringés zavara esetén. Ilyenkor a tápanyag a vastagbél gáztermelő baktériumainak "kezére jut". A gázok eltávolítása megtörténhet a vérbe való diffúzióval a tüdőn keresztül, egy részét a bélbaktériumok felhasználják. A maradék távozik a végbélen keresztül vagy ellenkező irányban. A fokozott gázképződés leggyakoribb szervi okai a laktáz, azaz tejcukorbontó enzim hiánya (ún. laktózintolerancia), a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, a vékonybélfertőzés, a lisztérzékenység, a vastagbélrák, a gyulladásos bélbetegség (Crohn-betegség és colitis ulcerosa), a fehérjevesztő vékonybélbetegség, a bélkeringési zavarok.

Mennyi a sok?

Nos, napi 25-ig tartják normálisnak a bélgáz távozását. Ha ennél gyakoribb, az a betegnek kellemetlenséget, beilleszkedési zavart okoz. A fokozott bélgázképződés (flatulentia) tüneti kezelésében első lépcső a megfelelő (néha szigorú) diéta. A beteg együttműködése tehát elengedhetetlen. A tejcukorbontó (laktáz) enzim mennyisége 5 éves kortól fogva csökken a vékonybélben. Ennek hiányában a vékonybélből a vastagbélbe jutó tejcukor bontása a bélbaktériumokra marad. Ennek eredménye a hasmenés, a hasi puffadás, a bélgázképződés. Korábban csak a tejcukormentes diéta segített, manapság már tejbontó enzimkészítmények is adhatók. Létezik tejcukormentes tej, kakaó is. A táplálkozás során ügyelni kell arra, hogy vannak kevéssé "gázos" vagy éppen fokozottan gázképző élelmiszerek. Az amúgy egészséges rostok, valamint a keményítő is fokozott gázképződést okoz. Az édesítőszerként alkalmazott szorbit is kerülendő. Gyógyszeresen gázcsökkentő készítmények adhatók. Aktív szén adása logikusnak tűnik, ám gyakran mégsem válik be. Bizmut adását sokan hatásosnak tartják, de székrekedést okozhat. Gyomorsavcsökkentők adását is megkísérelték - nem egyértelmű eredménnyel. A bélflóra egyensúlyát javítják az ún. probiotikumok, amelyek a bél számára hasznos baktériumfajtákat tartalmaznak (hazánkban már többfajta ilyen joghurtkészítmény van).

Kevésbé gázképző ételek:

szárnyasok, egyéb sovány húsok, hal, zöldségek (fejes saláta, uborka, paprika, brokkoli, karfiol, paradicsom, spárga, cukkini, olívabogyó), gyümölcsök (bogyós gyümölcsök, szőlő, dinnye, dió, mogyoró), rizs, pattogatott kukorica, burgonyaszirom, tejmentes csokoládé, tojás.

Közepesen gázképzők:

burgonya, tésztafélék, padlizsán, narancs, citrom, grépfrút, alma, kenyér.

Jelentős gázképzők:

tej, tejtermékek (kivéve joghurt), hagyma, hüvelyesek, sárgarépa, zeller, banán, sárgabarack, mazsola, szilva, sósperec, sósrúd, búzacsíra, kelbimbó, keresztes virágú zöldségek.

dr. Székely György
belgyógyász- gasztroenterológus