Szoros értelemben véve a gyomorsavhiány (hipaciditás) a sósavtermelés csökkenését jelenti. A gyomorsavat a gyomornyálkahártya sejtjei termelik. A savelválasztást több tényező befolyásolja: serkentőleg hat az étel látványa, de főleg az elfogyasztott étel gyomorba jutása, mely olyan anyagok termelését eredményezi, amelyek a gyomornedvtermelést növelik.

A gyomorsavhiány okai a fent vázolt mechanizmusokból következnek. Savhiányhoz vezet, ha sérül a savtermelő nyálkahártya, illetve ha károsodik a savelválasztás bonyolult szabályozórendszere. Az esetek döntő többségében a savtermelő sejtek számának csökkenése vezet savhiányhoz. A szabályozás zavara ennél nagyságrendekkel ritkábban játszik szerepet az elváltozás kialakulásában, és olyankor is az esetek döntő többségében komplex emésztési zavarokhoz társul.

A nyálkahártya károsodása általában sorvadást jelent. Ennek oka lehet a nyálkahártya krónikus gyulladása, amelyhez pl. a Helicobacter pylori nevű baktérium okozta fertőzés is vezethet, de az úgynevezett autoimmun gyulladás is eredményezheti (autoimmun folyamatnak nevezzük azt az állapotot, amikor a szervezet védekezőrendszere a saját sejteket - jelen esetben a gyomornyálkahártya sejtjeit - idegenként kezeli, és ellenük védekező reakciót indít el).

A hipaciditás tünetszegény betegség. A gyomorsavhiány sokkal ritkábban okoz tüneteket, mint a savtúltengés. Az utóbbi esetben a sav okozta nyálkahártya-károsodás fájdalmat, hányingert, hányást okoz. Savhiányban előfordulhat étvágytalanság, emésztési nehezítettség, de ez is csak az esetek kisebb hányadában jelentkezik. Az autoimmun eredetű gyomornyálkahártya-sorvadás sokszor jár együtt vészes vérszegénységgel, melynek jelei megelőzhetik a savhiány tüneteit.

Amennyiben felmerül a savhiány gyanúja, úgy azt a gyomorsav-koncentráció meghatározása igazolhatja. Sokkal inkább fontos azonban a savhiány tényének igazolása helyett a kiváltó ok kiderítése. A gyomornyálkahártya-sorvadás igazolása lényeges a kezelés és a szövődmények megelőzése szempontjából is. A nyálkahártya-atrófia vagy sorvadás, amennyiben hosszú ideig áll fenn, gyomorrák kialakulásához vezethet. Ezért nagyon fontos a kiváltó okok lehetőség szerinti mielőbbi megszüntetése.

A panaszokat okozó savhiány esetén lehetőség nyílik a hiány pótlására. Az esetek többségében ez az étkezési szokások változtatását jelenti (savanyú ételek, pl. savanyúság, citrom, savanyú káposzta fogyasztása). A gyógyszeres úton történő savpótlást ritkán alkalmazzuk, a mai kezelési gyakorlatban alig szerepel.

Gyakrabban teszünk kísérletet a kiváltó okok megszüntetésére. Ha a nyálkahártya-sorvadást Helicobacter pylori-fertőzés okozza, úgy annak megszüntetése az esetek egy részében eredményes lehet. Amennyiben a nyálkahártya-sorvadás mértéke egy szinten túljut, akkor a baktérium kiirtásától már nem várható az állapot normalizálódása. Az autoimmun eredetű gyulladás esetében mai tudásunk szerint nem rendelkezünk hatékony kezeléssel. A legfontosabb a nyálkahártya-sorvadás időszakos ellenőrzése rákmegelőzés céljából. Bizonyított, hogy a Helicobacter pylori kiirtását követően csökken a gyomorrák kialakulásának a kockázata. Amennyiben kialakult a sorvadt nyálkahártya rosszindulatú elfajulása, úgy már csak annak műtéti eltávolítása segíthet.

dr. Sike Róbert
belgyógyász-gasztroenterológus