A góc megtalálása sokszor igen nehéz feladat. Azonban ennél is nehezebb igazolni, hogy a megtalált elváltozás valóban oka-e a gócbetegségnek. Ennek az összefüggésnek a bizonyítása sokszor csak utólagos: ha a krónikus megbetegedést meggyógyítva, egy idő után a gócbetegség is meggyógyul, bizton kijelenthető, hogy az volt a góc. A korrekt szakember ezért a krónikus gyulladás gócszerepét csak valószínűsíti, de ritkán mondhatja ki teljes bizonyossággal - vagy éppen zárhatja ki -, hogy százszázalékosan az is!

A gócbetegség eredete szerint lehet:

belgyógyászati (sokízületi, szívizom-, szívbelhártya- vagy vesegyulladás),
szemészeti (szivárványhártya-, üvegtestgyulladás),
bőrgyógyászati (egyes ideggyulladások szerepelnek ebben a csoportban),
fül-orr-gégészeti.

Ez utóbbi csoportba a krónikus mandulagyulladás, a krónikus orrmelléküreg-gyulladás és a krónikus középfülgyulladás tartozik. Míg az utóbbi két betegséget a klinikai kép és a röntgenvizsgálat alapján általában megbízhatóan fel lehet ismerni, a krónikus mandulagyulladás gócszerepének eldöntéséhez nagy tapasztalat kell. Itt ugyanis a röntgen nem segít, és a klinikai kép sem mindig perdöntő. Esetleg a laboratóriumi vizsgálatok és a torokváladék baktériumtenyésztéses vizsgálata nyújt támpontot. Fontos a kórelőzmény: a legalább két éven át, évente 3-4-szer fellépő tüszős mandulagyulladás, melyekhez a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása is társul, a krónikus mandulagyulladás alapos gyanúját veti fel. Fül-orr-gégészeti gócbetegségek esetén a góc eltávolítása, ill. a krónikus gyulladás műtéti felszámolása a teendő. Az antibiotikus kezelés itt csak a műtét előtt, alatt és után fontos. (Ez a helyzet egyébként a többi, sebészetileg megoldható betegség, pl. foggyökér körüli tályog, krónikus epehólyag-gyulladás esetén is.)

dr. Votisky Péter
fül-orr-gégész