De miként lett ilyen sikeres ez a rendszer? Eric Schlosser, aki már korábban is több tényfeltáró riporttal és könyvvel hívta fel magára a figyelmet, utánajárt a milliárdos biznisznek. A múlt század első harmadában az ilyen jellegű étkeztetés még csak gyerekcipőben járt: csupán Kalifornia államon belül érlelődött, és nem ment túl a családias lacikonyhák keretein.

A II. világháború után, ahogy nőtt a mobilizáció, úgy lett egyre inkább szükség kultúrált menzákra, ahol ebédszünetben, vagy hazafelé menet be lehetett kapni egy falatot és otthon már nem kellett a főzőcskézéssel foglalkozni. Amerikában a gyorsétel-ipar felfutását csak siettette a nők tömeges munkába állása. Mindemellett a vezető gyorsétterem-hálózat minden más márkánál többet költött reklámra, így nem véletlen, hogy manapság az óvodáskorúak 96%-a felismeri a logót, vagyis az ismertebb, mint a kereszt.

A gyorsétkeztetés nemcsak a táplálkozás minőségét és helyszínét változtatta meg, hanem a mennyiségét is. A múltszázad utolsó két évtizedének hamburger-sültkrumpli-cola inváziója soha ennyi túlsúlyos, kövér, egészségtelenül táplálkozó embert nem teremtett. A folyamat pedig természetesen nem állt meg az USA határainál. A franchise, no meg a globalizáció eredményeként a felgyorsult világ vitte magával és teremtette külföldön újjá a hálózatot.

A homogenizált világ, az uniformizált ételek, a húsipari lobbik erőszakos nyomulása és ennek eredményeként a tiltakozó akciók felerősödése oda vezet, hogy időről időre megdöbbentő hírek érkeznek a gyorsétkeztetés alapjait jelentő húsiparról. Schlosser könyvéből derül ki az is, hogy miként korcsosult el a magasan kvalifikált, jól fizetett húsfeldolgozói szakma. Ma már ez az egyik legveszélyesebb iparág, éppen tömegtermelése miatt, ahol a lehető legrövidebb időn belül a legtöbb terméket kell előállítani, amit kiszolgáltatott, zömében szegény bevándorlókkal végeztetnek. Ezen a munkaterületen a legtöbb a baleset és a sérülés.

A szerző becsületére legyen mondva, hogy kritikáit a gyorsétkeztetésről úgy fogalmazta meg, hogy ő maga is kipróbálta, sőt saját bevallása szerint még ízlett is neki, ami nem véletlen, hiszen a jóízű étkek mögött a gyártók jelentős erre irányuló erőfeszítései állnak, nem beszélve a belefektetett vegyipari munkáról. Ennek eredménye az is, hogy az amerikaiak ma hetente átlagosan 3 hamburgert és 4 adag sültkrumplit esznek. A hozzá megivott kóla mennyiségéről nincs adat.

A legfrisebb felmérések szerint a tengerentúlon csökken a gyorséttermek forgalma és jövedelmezősége. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy megkongatták a vészharangokat. Ez csak azt jelenti, hogy a tulajdonosok rájöttek: erősíteni kell jelenlétüket a világban és olyan új területekre kell benyomulni, ahol a márkanév maga még vonzó. Ilyen pontja a világnak például Európa keleti fele, ahol tényleg gombamód szaporodnak az olyan éttermek, ahová a reklám és az újdonság csábítása miatt térnek be legtöbben.