Stressz, feszültség, fejfájás

2004-07-10 11:00:00    

Az iparilag fejlett országokban a civilizációs ártalmak, a zsúfoltság, a zaj, a fokozódó stressz következtében igen gyakori a fejfájás: egyes statisztikák szerint az emberek közel 20%-a szenved ún. fejfájásbetegségben és ez a szám egyre növekedik. Sajnos, amilyen gyakori probléma, olyan nehéz is karbantartani. Ugyanis rendkívül sok oka lehet.

A fejfájás hátterében állhat szervi betegség, például homloküreg-gyulladás, látáshiba, a nyaki gerinc betegsége, sőt akár agytumor is. Ez azonban meglehetősen ritka, még a gyakori fejfájás hátterében is csak 10%-ban találnak szervi elváltozást. Ez azt jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében maga a fejfájás a kezelendő betegség. A fejfájásnak három nagy típusa (és számos alcsoportja) van: tenziós, migrénes és az ún. cluster típusú fejfájás.

Tenziós típusú fejfájás

A feszültség (tenzió) okozta tenziós fejfájás a leggyakoribb fajta. Általában a fiatal felnőttkorban, 40 év alatt kezdődik, és többségében nőknél fordul elő. Régebben stressz fejfájásnak nevezték, mivel kialakulásában jelentős szerepet játszik a stressz. A fájdalom a nyak- és vállizomzat tartós feszülése következtében rendszerint a tarkótájon kezdődik tompa nyomás formájában, és onnan terjed rá az egész fejre. Nyomó, szorító (nem lüktető) jellegű, kétoldali vagy pántszerű. Mivel a fájdalom enyhe vagy közepesen erős, a mindennapi tevékenységet, munkát nehezítheti, de nem akadályozza meg. Órákon, napokon keresztül fennállhat, és rendszerint nincsenek kísérő tünetei. Általában azokban az élethelyzetekben jelentkezik, amikor erős és tartós teljesítménynyomás nehezedik a betegre, amikor a követelményeknek csak ereje teljes megfeszítésével tud megfelelni. Máskor a túlzott szellemi munka vagy a szorongás, esetleg csalódás, gondok okoznak többé-kevésbé tartós fejfájást. A fejfájós betegek rendszerint átlagon felül intelligens, érzékeny, gyakran szorongó, aggodalmaskodásra hajlamos, befelé forduló emberek. Rendkívül fegyelmezettek, nehezen tudnak lazítani. Az alkalmanként jelentkező fejfájás jól befolyásolható fájdalomcsillapítókkal. A gyakoribb krónikus forma kezelése azonban - ilyenkor a fejfájós napok száma több havi 15 napnál - igen nehéz feladat.

Migrén

Rohamokban jelentkező fejfájásfajta, amely elsősorban 25-55 éves kor között jelentkezik, bár előfordul korábban, már serdülőkorban is. Ez is gyakoribb nőknél (a nő-férfi arány 3:1). A migrénes roham ér eredetű: kezdetben az agyi erek görcsösen összehúzódnak, később viszont kitágulnak, agyi keringési zavart okozva. A fejfájás féloldali, lüktető vagy görcsös jellegű, rendszerint igen erős, a napi tevékenységet erősen korlátozza, sőt lehetetlenné is teheti. A fizikai terhelés fokozza a fájdalmat, mely gyakran jár együtt hányingerrel, hányással, és szinte mindig fény és hang iránti túlérzékenység kíséri. A betegek egy része előre megérzi a rohamot: a megelőző órákban gyengeség, fáradtság, levertség vagy éppen ellenkezőleg, feldobott izgatottság jelentkezik. Vannak olyan betegek is, akik roham előtt erősen megkívánnak valamilyen - rendszerint éppen elérhetetlen - ételt. A migrént megelőző fél-egy órában gyakoriak a látászavarok: fénycikázás, homály, látótérkiesés, sötét vagy világos foltok a látótérben. Néha az is előfordul, hogy furcsa szagokat érez a beteg. Ritkábban érzészavar, zsibbadás vagy átmeneti izomgyengeség is felléphet. A roham - mely kezelés nélkül 4-72 óráig tarthat - végül viszonylag hirtelen, hányás kíséretében múlik el. Gyakorisága változó - 1-6 roham/hónap az átlag -, és nagymértékben függ külső, provokáló tényezőktől. Ilyen lehet az időjárás-változás, az alkohol (különösen a vörösbor), egyes ételek (csokoládé, érett sajt, eper, citrusfélék, tartósítószerek), a menstruáció, a kialvatlanság, fizikai vagy pszichés stressz. A migrénes roham lelki okai között gyakori az elfojtott düh, a visszatartott, ki nem mondott harag, ellenséges érzések. A szellemi túlterhelés, állandó intellektuális erőfeszítés kóroki szerepére utal, hogy az értelmiségiek körében állítólag több a migrén. A migrén kezelésében a fájdalomcsillapítóktól a közepesen erős roham megszüntetése várható. A gyógyszer-kombinációk (koffeinnel, hányáscsillapítókkal) növelhetik a hatékonyságot.

Cluster típusú fejfájás

A betegség nevét a rohamok jellemző halmozódásáról kapta. Az előzőekben tárgyalt fejfájásoknál jóval ritkább, és azokkal ellentétben férfiakon gyakoribb (a férfi-nő arány 5:1). A cluster roham súlyos, mindig féloldali, a szem környékén vagy a halántéktájon jelentkező éles, hasító fájdalom, mely 15-180 percig tart, és a nap folyamán többször ismétlődik. A rohamot mindig a fájdalom oldalán jelentkező féloldali vegetatív tünetek kísérik: belövellt kötőhártya, könnyezés, orrdugulás, homlokizzadás. Az érintett oldalon szűkebb a pupilla, csüng a szemhéj, mely gyakran duzzadt, ödémás is lehet. Naponta 1-8 roham van, melyek sokszor óraműpontossággal jelentkeznek. Évente rendszerint 1-2 rohamperiódus fordul elő. A cluster roham kezelésében az oxigénbelélegeztetés és az orron át adott fájdalomcsillapítók segítenek. Fontos szerepet játszik a megelőző kezelés is.

Fontos tudni

A túlzott fájdalomcsillapító-szedés megelőzése érdekében - különösen tenziós típusú fejfájás esetén - a gyógyszeres kezelést érdemes fizioterápiával, masszázzsal, nyaki tornával kiegészíteni. A relaxáció, autogén tréning gyakran szintén igen jó hatású. A legfontosabb az, hogy a beteg megtanuljon lazítani, elfogadja, hogy nem kell mindig teljesíteni. Szabad néha pihenni, egyszerűen csak lenni, és élvezni az élet apróbb-nagyobb örömeit.

dr. Valló Ágnes
belgyógyász

Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési nyilatkozat

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!