Vágó István műsorvezető, zenész, tanult szakmáját tekintve gyógyszervegyész-mérnök - és nem utolsósorban filantróp is. Amikor szellemi vetélkedőit nézhetjük a televízióban, más csatornák nézettsége csúfosan megcsappan - a titok kulcsa nagy valószínűséggel Vágó István személyiségében rejlik.

- Sokunk örömére újra indult a Legyen Ön is milliomos, mely nagyrészt a felhalmozott tudást kéri számon, azonban egy idő után az ember sok olyan dolgot elfelejt, amelyre a húszas éveiben még kitűnően emlékezett. Ön szerint mi kell ahhoz, hogy valaki az élete derekán túl is jól szerepelhessen egy ilyen megmérettetésen?

- Az embernek a logikai érzéke csak megmarad, és ez a műsor nem egyszerűen a lexikális tudást kéri számon... Ha valaki beszélget velem, és logikusan gondolkozik, jól csoportosítja a tényeket, akkor meg tudja fejteni a válaszokat...

- Tudni lehet önről, hogy nagyon sok nyelven beszél, a zenélés is karban tartja az ember szellemét, de mégis: ön hogyan őrzi meg azt a szellemi frissességet, amely lehetővé teszi, hogy átlásson és használni is tudjon egy ilyen jelentős mennyiségű tudásanyagot?

- A dolog nem csak erről szól. Van benne azért egy jó adag rutin, van benne emberismeret, meg van benne pszichológiai érzék, úgyhogy a dolog nem csak memória kérdése... Igaz, hogy az ember bizonyos életkor után fáradni kezd, de sok mindenben viszont javul, gazdagodik: emberismeretben, élettapasztalatban. Ehhez a játékhoz pedig elsősorban nem memória kell, hanem vállalkozókedv.

- Ön gyógyszervegyészként diplomázott. Foglalkozik-e még valamilyen szinten a kémiával?

- Olyan értelemben, mint régen, nem. De nagy súlyt fektetek arra, hogy a műsoraimban a természettudományok szerepet kapjanak. A kérdések összeállításában egyáltalán nem veszek részt, ellenben a kollégákat arra nógatom, hogy legyen minél több természettudomány. Egyébként pedig a kémia ott köszön vissza, amikor ostorozom az áltudomány művelőit...

- A távgyógyászok kipellengérezését még értem, de azt kevésbé, hogy mi a baj a természetgyógyászattal?

- Az a bajom, hogy kicsit túlértékelik a természetgyógyászat hatékonyságát - szembeállítva azt a gyógyszeres kezeléssel. Tehát én mindig attól kapok frászt, amikor azt mondják, hogy azért kell fű-fa-virágot szedni, vagyis természetes anyagokat, mert azoknak kevesebb a mellékhatásuk. Ami egy marhaság, mert pl. a kígyóméregnek, a mérges gombának, tehát mindennek, amit használnak, természetes mellékhatásai is vannak.

- Számomra úgy tűnik, hogy az orvosok ma számos, a természetgyógyászathoz közeli elemet építenek be a terápiába.

- Persze. Csakhogy arról nem szabad megfeledkezni, hogy maga a gyógyszeripar is ebből indult ki - tehát nem tesz mást, mint hogy a természetben előforduló gyógyszereket próbálja megtisztítani, imitálni, és - ez nagyon fontos - azok adagolását szabályozhatóvá tenni, ezáltal veszélyteleníteni.

- Ön, ha valamilyen "hagyományos" betegséggel küzd, akkor általában orvoshoz fordul, vagy megpróbálja saját maga gyógyítani a bajt?

- Orvoshoz megyek. Annyiban mindenképp, hogy ha magam választok is gyógymódot, azt ellenőriztetem egy szakemberrel.

- Gondot fordít arra, hogy megelőzze a betegségeket?

- Megfogott. Azt kell mondanom, nem. Igazság szerint ezzel nem foglalkozom.

- Gyógyteákat sem fogyaszt? Semmit?

- Micsodát? Gyógyteákat? Hiszen most mondtam el! Isten ments a gyógyteáktól!

- Na jó, de hát például az orbáncfűből is készítenek tablettát...

- Akkor a tablettát veszem be...

- Van olyan gyógyszerésze, akihez, ha kérdése van, bizalommal fordul?

- Persze. Méghozzá az egyik legkedvesebb barátomnak a lánya, aki gyógyszerész lett. Akinek egyébként a papája gyógyszervegyész. Együtt szoktunk szörnyülködni...

Sz. N.