Brit pszichiáterek szerint a túlsúlyos és sokat evő gyerekeknek felnőttkorukban a bulimai nervosa nevű evészavar megnövekedett kockázatával kell szembenézniük. Legalábbis ez a következtetés vonható le egy 154, egyik tagjában evészavaros leány ikerpár bevonásával végzett vizsgálatból.

A King’s College London kutatásai szerint – melynek eredményeit a Királyi Pszichiátriai Társaság edinburgh-i konferenciáján ismertették – a bulímiában szenvedők között gyakrabban fordult elő gyermekkori falánkság, válogatás nélküli habzsolás.

Étkezési szokások

Az ikerpárok édesanyjai kérdőívet töltöttek ki gyermekeik gyerekkori étkezési szokásairól. Azok, akik későbbi életükben bulímiások lettek, gyermekkorukban határozottan túltápláltabbak, kevésbé válogatósak és nagyobb étkűek voltak, mint egészséges ikertestvéreik. Azok a gyermekek viszont, akik gyerekkorukban válogattak, későbbi életük során nagyrészt elkerülték a bulímiát.

Az anorexia azonban a gyermekkori étkezési szokások alapján nem bizonyult megjósolhatónak. Az étvágytalanság, a fogyasztásra alkalmatlan dolgok – mint pl. tapéta – megevése, a kellemetlen ételek fogyasztása egy és tíz éves kor között, valamint a válogatósság az első életév során mind olyan tényezők, amelyek nem hozhatók kapcsolatba a felnőttkorban kialakuló evészavarokkal.

A tanulmány szerzői – Dr. Nadia Micali és munkatársai – szerint az étkezés általuk „gátlástalannak” nevezett stílusa, mely a nagyétkűségtől az elhízottságig terjedő spektrumot foglalja magába, a bulímia egyénhez kötött rizikófaktora. A kutatók az elmélet alaposabb tesztelése érdekében további vizsgálatokat tartanak szükségesnek. Úgy gondolják, hogy amennyiben feltételezésük igaznak bizonyul, annak fontos következményei lennének az evészavarok kezelése szempontjából. Deanne Jade, a brit Nemzeti Evészavar Központ vezetője szerint a vizsgálat érthetővé teszi azt az utat, amelyet a túltáplált gyermekek a felnőttkori bulimiáig megtettek. „Egy túlsúlyos gyermek gyakran válik csúfolódás célpontjává, ami a testükkel kapcsolatos kérdésekben gyakran túlérzékennyé teszi őket.”

Fékezhetetlen falásrohamok

„Ebből fakadóan nagyobb valószínűséggel fognak fogyókúrázni, ami a bulímiának messze a legerősebb hajlamosító tényezője. A fogyókúra megváltoztatja az illető ételhez fűződő viszonyát; gyakorta legyőzhetetlen falási vágyat indukál, ami „fékezhetetlen zabálásokhoz”, továbbá az annak következményeit felszámolni igyekvő stratégiák kialakításához vezet.” A szakember véleménye szerint mindazonáltal nincs értelme azt állítani, hogy a nagyétkűség önmagában bulimiát okozna. „Úgy gondolom, nem mondhatjuk azt egy gyermekre, hogy alapvetően falánkabb, és ezért bulímiás” – mondta. „Üdvözlünk minden kutatási eredményt, amely felhívja a figyelmet erre az igen komplex problémakörre, mivel jóval többet kellene tenni azért, hogy segítsünk az embereknek megérteni: milyen súlyosak is az evészavarral járó problémák” – mondta Susan Ringwood, az Evészavar Egyesület igazgatója. „Minél hamarabb kap megfelelő segítséget egy beteg, annál valószínűbb a gyógyulása” – hangsúlyozta a szakember.

[forrás: Galenus]