...amely addig el sem engedi, amíg el nem végzi rajta az összes vizsgálatot, beleértve az agyi MRI-t és a CT-t, azaz a komputertomográfiát.

Az esetek túlnyomó többségében szerencsére csak egy ártalmatlan, fiziológiai jelenség áll a háttérben, amit az orvostudomány tekintélyt parancsoló latin eredetű szakkifejezéssel illet: ortosztatikus hipotónia. Ennek lényege, hogy a szervezet - különösen a fejlődő kamasz hormonális és idegrendszeri viharaitól érintett teste - csak némi késéssel alkalmazkodik a gravitáció okozta vérnyomásváltozáshoz. Ha fekvő helyzetből hirtelen felpattan, az ereknek, a szívnek nincs elég "ideje" ahhoz, hogy továbbra is elegendő vért, ezzel oxigént szállítson a szervezet legérzékenyebb régiójába, a központi idegrendszerbe, azaz az agyba. Persze a kérdés élettani háttere azért bonyolultabb: a legfontosabb szerepe ebben nem is a szívnek, hanem az agyi erek "elkésett" reakciójának van, tágulékonyságuk, összehúzódásuk gyorsaságának, ritmusának.

Így aztán pillanatnyi - hangsúlyozom: ártalmatlan, következmények nélküli - keringési zavar alakul ki az érintett szervben, amelyet az ember megérez, és végső esetben akár el is ájulhat tőle. Hasonló élettani mechanizmusok alapján okoz ájulásos rosszullétet az arra hajlamosokban a hosszas ácsorgás és az azt kísérő hirtelen vérnyomásesés.

Mint említettem, komputertomográfiára nincs szükség, de azért érdemes a probléma végére járni. Csak éppen a diagnózishoz gyorsabban közelebb vivő módszereket tanácsos elsőnek bevetni - például egy egyszerű vérnyomásmérést. Schellong-próbának hívják azt az eljárást, amikor először fekve, majd állva is többször megmérik a vérnyomást és a pulzust. Ha a szívverés kórosan felgyorsul, és/vagy a vérnyomás túlságosan leesik, illetve a szisztolés és a diasztolés (a felső és az alsó) vérnyomásérték közötti különbség túlságosan kicsi lesz, a vizsgálat eredménye pozitív: azaz a páciens valóban "csak" az ortosztatikus hipotóniára való hajlama miatt ájuldozik. S mivel a háttérben nincs szervi károsodás, érthető, hogy e valóban kellemetlen probléma orvoslására sem elsősorban gyógyszeres kezeléssel törekszünk.

Nagyobb hangsúlyt fektetünk az életmódváltozásra, a rendszeres mozgásra és evésre, arra, hogy a serdülő eleget igyon, és ne legyen kialvatlan. Hirtelen felébredve azonnal kipattanni sem kell az ágyból. Lehet fokozatosan, felüléssel kezdeni, kicsit "összeszedődni", és okosan nekivágni a napnak.

dr. Nemes János