Néha már közvetlenül a baba megszületése után észlelhető az úgynevezett fejbiccentő izom mentén egy közepesen tömött, mogyorónyi-diónyi duzzanat. Ennek oka, hogy az izom a szüléskor megnyúlik, amiatt itt kis vérömleny alakul ki. Az elváltozás ártalmatlan, néhány hét alatt elmúlik, teendőt nem igényel.

Sokkal gyakoribbak és nagyobb jelentőségűek azok a duzzanatok, melyek a nyak különböző gyulladásaihoz társulnak. Az esetek zömében nyirokcsomó-gyulladásokról van szó. A kiinduló gennyes gyulladás lehet a garatban (pl. mandulagyulladás), a hátsó fogak területén, az arcon vagy a hajas fejbőrön (pl. furunkulusok), de a fül külső hallójáratában (hallójárat-gyulladás) is. Ezek a nyirokcsomó-gyulladások az alapbetegség gyógyulásával múlnak el, de érdemes tudni: az egyszer már gyulladás miatt megnagyobbodott nyirokcsomók sokszor –emlékként– évekig, akár egy életen át is tapinthatók maradnak.

Súlyos betegség (de szerencsére ritka) a középfülgyulladásokhoz csatlakozó csecsnyúlvány-gyulladás süllyedéses tályogja, mely szintén ezen a területen alakulhat ki. Felismerésében a fülészeti kórelőzmény és vizsgálat, valamint az általános tünetek segítenek.

Számos vírusfertőzés okozhat nyirokcsomó-megnagyobbodást: legismertebb a mononucleosis infectiosa, mely hatalmas nyirokcsomó-megnagyobbodással, a mandulák gyulladásával, máj-, lépmegnagyobbodással, lázzal, rossz közérzettel jár. A kórisme a jellegzetes klinikai kép mellett vérvizsgálattal erősíthető meg. Elhúzódóan, de tulajdonképpen spontán gyógyul, az antibiotikumok - tekintettel a betegség víruseredetére - hatástalanok.

A fültőmirigy gyulladása - melynek leggyakoribb formája a fertőzéses, vírus okozta mumpsz - is ezen a területen alakul ki, láz kíséri, és többnyire kétoldali. Néha nehézséget okoz az elkülönítés az egyéb okok miatt kialakuló fültőmirigy-megnagyobbodásoktól: ilyen pl. a krónikus, ki-kiújuló fültőmirigy-gyulladás. Ennek pontos okát nem ismerjük, azonban nem fertőz, egyoldali, nem jár lázzal, csak a fültőmirigy feszülésérzésével, ami étkezéskor fokozódik.

Utóbbi jelenség kíséri a fültőmirigy szájba torkolló vezetékét szűkítő, néha lezáró fültőmirigykő képződését is. Az apró, legfeljebb rizsszemnyi kövecskék az esetek nagyobb részében szerencsére spontán kiürülnek, néha azonban sebészileg kell eltávolítani azokat.

Néha előfordulnak veleszületett fejlődési rendellenességek (oldalsó nyaki sipoly, ciszta,) valamint jóindulatú daganatok is. Ezeknek az elkülönítő kórismézésben van jelentőségük, megoldásuk - hasonlóan a fültőmirigy-kövességhez - gégész-nyaksebész feladata. Gondolni kell vérképzőszervi megbetegedésekhez társuló nyirokcsomó-megnagyobbodásra is, de ez szerencsére csak ritkán fordul elő.

Szabály: minden nyaki duzzanat orvosi vizsgálatot igényel, amelyhez - ha a duzzanat oka nem egyértelmű - laboratóriumi vérvizsgálat is feltétlenül hozzátartozik. Ha a nyaki nyirokcsomó-megnagyobbodás 2 hónapon túl változatlanul fennáll, a diagnózis felállításához próbakimetszés és szövettani vizsgálat is szükséges lehet.

dr. Votisky Péter