A dadogás pontos okáról megoszlik a kutatók véleménye, de az idegi eredetét senki sem vitatja. Olyan beszédzavarról van szó, amelynél az ember pontosan tudja, hogy mit akar mondani, de a szótagok akaratlan ismétlése vagy elakadása miatt nehezen tudja mondanivalóját verbalizálni.

3-4 éves kor körül a kisgyermek gondolatvilága lényegesen gazdagabb, mint a szókincse, ezért esik nehezére, hogy szépen, gördülékenyen, a megfelelő szavakkal fejezze ki magát. Ilyen idős korban a gyermek szótudása sem biztos még, a gondolatai gyorsabban járnak a szavainál, így aztán siettében időnként megkettőz egyes szavakat, szótagokat. Ez ártatlan jelenség, amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is múlik. Nem szabad figyelmeztetni és különösen szidni vagy kigúnyolni érte a gyermeket. Inkább türelmesen hallgassuk végig; ezt a fajta dadogást ne is vegyük észre.

Más a helyzet a valódi dadogással, amelynek hirtelen megrettenés, verés, betegség, idegrendszeri adottság lehet a kiváltója. Próbáljuk meg az ilyen gyerekeknél csökkenteni a rájuk nehezedő környezeti nyomást, legyünk türelmesebbek velük, s valószínűleg beszédük is hamarosan rendeződik.

A dadogást okvetlenül kezelni kell, ha három hónapnál hosszabb ideje fennáll és lelkileg megviseli a gyermeket. Súlyos lelki sérülést okozhat, ha a beszédzavar miatt a gyermeket csúfolják a társai.

E beszédzavar az esetek négyötödében 16 éves korig magától elmúlik. A súlyosabb dadogás kezeléséhez mindenképpen logopédus segítségére van szükség, mert ő egyben lelki terápiát is végez, és a szülőket is felkészíti a dadogós gyermekkel való helyes viselkedésre.

dr. Boross Gábor
gyermekgyógyász