Ennek oka az anatómiában keresendő. Míg a csípőízületnél a gömbszerű fejet a medence legalább félig befedi, addig a vállízületnél a felkarcsont gömbölyű feje a lapocka megfelelő bemélyedésének csak kis felületével érintkezik.

Ez az anatómiai alapja annak, hogy míg a csípőízület csak rendkívül nagy erőbehatásra ugrik ki a helyéről (pl. autóbalesetnél), addig a vállízület ehhez képest aránylag kis erőbehatásra is kificamodik.

A felkarfejet elsősorban az ízületi tok és a vállat körülvevő izomzat tartja a helyén. Eleséskor a védekezésképpen kinyújtott kar miatt, máskor nagy erejű dobás is elégséges lehet ahhoz, hogy a felkarcsont feje a lapocka mélyedését (az ízületi tokot és a körülvevő izmokat roncsolva) elhagyja.

Ez általában heves fájdalommal jár, és utána a beteg a vállát nem bírja mozgatni. A ficam irányától függően van (a leggyakoribb) elülső ficam, de emellett lefelé és hátrafelé is ficamodhat a felkarcsont feje. Ha a ficam lefelé történik, a kificamodott fej a hónaljban futó ereket és idegeket károsíthatja.

A ficam ellátása feltétlenül orvosi feladat, mivel a ficamodás irányának megállapításához röntgenfelvétel szükséges. Emellett a helyretételhez érzéstelenséget kell biztosítani (bódítás), és helyretétel után kontroll röntgent is készíteni kell.

A helyretevés után a betegre ún. Desault-kötést kell helyezni, mely a vállat befelé forgatott és törzshöz szorított helyzetben rögzíti. A kötést legalább három hétig kell fenntartani, hogy lehetőség nyíljon a kitágult tok és izmok összezsugorodására és hegesedésére, mert a későbbiekben csak ezek tudják megakadályozni az ismételt ficamot.

Szerencsés esetben a ficam nem ismétlődik. Amennyiben a rögzítés ideje elégtelen, vagy a tok és az izomzat nem gyógyult meg kielégítően, abban az esetben a vállízület már egy kisebb erőbehatásra is kificamodhat.

Ha a ficamok ismétlődnek, az esemény egyre kisebb erőbehatásra is jelentkezik, és gyakran a betegek már maguknak is vissza tudják tenni kificamodott felkarukat. Mivel ez a fajta mozgás (kificamodás–visszatevés) nem tartozik a vállízület normál mozgásához, kórosnak tekintendő. Ha ez huzamos időn keresztül jelentkezik, az ízületi felszínek lecsiszolódhatnak és fájdalmas kopás alakulhat ki.

Ezt megelőzendő, amennyiben a ficamodás szokványossá válik, mindenképpen korrekciós műtét ajánlott. A műtétek célja, hogy a ficam irányától függően gyakrabban elöl, ritkábban hátul új ütköző képződjön, mely megakadályozza az ismételt ficamot. Ez történhet az ízületi tok és izomzat szűkítésével (lágyrészműtét) vagy csontos ütköző beépítésével.

Mindkét esetben műtét után négy hétre a fentebb leírt Desault-kötést kell felhelyezni és utána óvatos gyógytornával lehet a vállízület jó funkcióját visszanyerni.

dr. Kállay Miklós
ortopéd sebész