Az relatíve normálisnak mondható, ha az újszülöttek életük első három hónapjában állandóan sírnak. Ugyanakkor a csecsemők elenyésző hányada - minden huszadik gyermek - üvölt torkaszakadtából e három kritikus hónap letelte után.

A szülőket az őrületbe kergetheti, ha a gyermek látszólag ok nélkül állandóan sír, ha nem tudják, mire lehet a babának szüksége, mi az állandó zokogás oka. Németország egyes városaiban éppen ezért sírás-ambulanciákon segítenek a kétségbeesett szülőknek. Titkos recept természetesen nincsen, az orvosok és a nővérek elsősorban speciális babamasszázst ajánlanak a gyermeknek és lazító-technikákat tanítanak a szülőknek.

A hossza sírás azonban nem csupán a papa és a mama idegeit viseli meg, a gyermek fejlődését is hátrányosan befolyásolja - derült ki egy háromszáz gyermek vizsgálatán alapuló norvég tanulmányból. A bethesdai US National Institutes of Health (NIH) kutatói ugyanakkor a csecsemősírás és a gyermek későbbi fejlődése közötti összefüggéseket analizálták.

A Science cikke szerint azok az ötéves gyerekek, akik csecsemőkorukban több mint három hónapon keresztül sírtak állandóan, szellemileg gyakran kevésbé fejlettek, mint a –csupán– három hónapos korukig üvöltő kortársaik.

A Malla Rao vezette NIH-team szerint tehát a szülők vegyék figyelmeztető jelnek, ha a csecsemő három hónapos kora után is megmagyarázhatatlan okból sír. A kutatók 327 gyermek adatait értékelték ki. A kisbabákat 13 hónapos korukig vizsgálták rendszeresen. Az adatokat összevetették azokkal, melyek az anyák által öt évvel később kitöltött kérdőíveken szerepeltek.

Az sírós babák esetében gyakoribb volt a magatartászavar, a csökkent finommotorikus képesség, a hiperaktivitás és a rosszabb IQ-teszt-eredmény. E tények az után is fennálltak, hogy figyelembe vettek egyéb faktorokat - mint az általános egészségügyi problémákat, a szülők képzettségét vagy a család szocioökonómiai státuszát.

A kutatók azt egyelőre nem tudják megmondani, pontosan hogyan függ össze a gyermeksírás és a későbbi fejlődési rendellenesség. Azt gyanítják ugyanakkor, hogy a sírós babák esetében esetleges neurológiai zavarok miatt összességében ingerlékenyebbek, mint a többi gyermek, és e zavarok a lassabb fejlődésért is felelősek lehetnek.

Korábban is folytak már e témában kutatások: 2002-ben például a Hertfordshire Egyetem kutatói megállapították, hogy a sírós csecsemők körében a koncentrációzavar egy fajtája 14-szer gyakoribb. Az akkori vizsgálat vezetője, Dieter Wolke úgy véli, az új kutatás megerősíti az ő korábbi eredményeit. Véleménye szerint az alulszabályozás lehet a dolog hátterében. Úgy véli, a koncentrációzavar esetében is hasonló folyamat játszódik le a síró csecsemő szervezetében is. A gyermekek szerinte nem tanulják meg, hogyan nyugodhatnának meg maguktól, hiába viselik gondjukat a legjobb szándékkal a szülők.

Dieter Wolke azt nyilatkozta a BBC Online-nak, hogy jelenleg további vizsgálatokat végeznek azt kiderítendő, vajon a megfelelő időben foganatosított szakszerű beavatkozással megállíthatóak-e a negatív tendenciák. A szakember többek között pontosan betartott napirendet tanácsol a szülőknek a megfelelő gondoskodás mellett, hogy a babákat a szülők leszoktathassák az állandó sírásról.

[forrás: Galenus]