Pár évtizeddel ezelőtt a skizofréniát gyógyíthatatlan elmebetegségként tartották számon, amely életfogytig tartó - sokszor kifejezetten embertelen - kórházi kezeléssel járt. Ma már a pszichotikus tünetek az azóta forgalomba került modern, második generációs antipszichotikus gyógyszereknek köszönhetően visszaszorulhatnak, vagy akár meg is szűnhetnek. A kezelés korai elhagyásának, valamint a betegség súlyosbodásának következményeként viszont előfordulhat a betegek visszaesése.

Kiváltó okok és gyakoriság

A skizofrénia a lakosság 1 százalékát érinti, tehát hazánkban körülbelül 100.000 beteg él. Mintegy 70 százalékuk áll pszichiátriai kezelés alatt, 5-10 százalékuk állandó intézeti kezelésben. A betegségre való hajlam genetikus úton örökölhető, azonban olyan külső tényezők, mint a stressz, kifejezetten fokozhatják a betegség kialakulásának esélyét.

A betegség jelentkezésekor a család és a környezet a beteg radikális személyiségváltozásával szembesül. Bevezető tünetként a beteg kiszámíthatatlanná, magába fordulóvá válik, teljesítménye romlik, beszéde összefüggéstelenné válik, gyakran ellenséges magatartást vesz fel.

A betegség során jelentkező tünetek három csoportba sorolhatók:

- A pozitív tüntetek azokra a gondolatokra, téveszmékre és érzékelésekre utalnak, melyek hozzáadódnak a világgal kapcsolatos szokásos élményekhez. Kezdeti tünetként jelentkezhetnek a hallucinációk, amelyek gyakran a beteg cselekedeteit, illetve gondolatait kommentáló hanghallások formájában jelentkeznek. A beteg azt hiheti, hogy valaki irányítja és ellenőrzi gondolatait. Későbbi fázisban alakulnak ki a téveszmék, a paranoiás gondolatok, a beteg abszurd dolgokat állít teljes bizonyossággal, és képtelen belátni ezek valótlanságát.

- Negatív tünetként szokás említeni az érzelmi elsivárosodást, az ambíció megszűnését, a tompaságot, közönyösséget, szófukarságot. A beteg elveszti minden érdeklődését a külvilág felé. E tünetek enyhébbnek tűnnek, sikeres kezelésük azonban nagyobb nehézséget jelent.

- Kognitív tünetek jelentkezésekor a betegnél elsősorban tanulási és koncentrálási problémák, az öntudat zavara, valamint kusza gondolatok és érzések léphetnek fel. A beteg meglévő intelligencia-szintjére a betegség nincs negatív hatással, azonban a szellemi- és munkateljesítményét jelentősen ronthatja.

Diagnosztizálás és kezelés

A betegség korai felismerése és szakszerű kezelése felbecsülhetetlen jelentőséggel bír, létfontosságú a skizofrén beteg és környezete számára, hiszen kezelés nélkül a legtöbb beteg sorsa negatív irányt vesz fel, és akár tragédiába is torkollhat. A betegség bevezető tüneteinek észlelésekor megkezdett kezelés egyben a terápia időtartamát és a beteg szenvedését is csökkenti. A szakszerűen és időben elkezdett kezelés esetén a páciensek 90 százaléka mutat tüneti javulást, 10-15 százaléka ér el teljes tünetmentességet.

Mérsékelten súlyos lefolyás esetén - ha a beteg 45 éves kora előtt több mint kétszer visszaesik - a különböző betegségepizódok között is jelentkeznek átmeneti tünetek. A gyakori visszaeséseket produkáló, súlyos lefolyású esetek folyamatos orvosi ellenőrzést igényelnek, azonban a megfelelő gyógyszeres kezelés az ő tüneteiket is enyhítheti.

A skizofrénia korai felismerése, kezelése és hatékony gyógyszer beállítása nagyon fontos, mivel megszünteti az akut betegségtüneteket, csökkenti a visszaesés, az alkohol
-és droghasználat, valamint az öngyilkosság esélyét, mérsékli a családra gyakorolt stresszt, továbbá lehetővé teszi a beteg rehabilitációját és reintegrációját.

A skizofrénia gyógyszer nélkül, kizárólag pszichoterápiával nem gyógyítható. Gyógyításában antipszichotikumokat alkalmaznak, melyek hatékonyan kezelik a betegség tüneteit. Megkülönböztetünk hagyományos, első generációs (tipusos) antipszichotikumokat, valamint modern, második generációs (atípusos) antipszichotikumokat.

A korábban használt első generációs antipszichotikumok rendkívül súlyos mellékhatásai miatt gyakran szükséges a mellékhatások egyidejű kezelése, vagy a dózis csökkentése. Mellékhatások jelentkezésekor fokozott annak a veszélye is, hogy a belátással nem rendelkező betegek idő előtt abbahagyják a gyógyszerek szedését, és visszaesnek.

Az ötvenes években kifejlesztett hagyományos gyógyszerek súlyos mellékhatásai - például az állandó végtagremegés, a nyálfolyás vagy a mozgási nyugtalanság - valamint a modern készítmények igazoltan nagyobb hatékonysága miatt a WHO szakmai ajánlása és a Pszichiátriai Szakmai Kollégium protokollja szerint a modern gyógyszerek választandóak elsőnek. Ennek ellenére hazánkban jelenleg a kezelés alatt álló skizofrén személyek alig több mint fele kap olyan modern, második generációs készítményt, ami egyáltalán esélyt ad a betegnek az egészséges társadalomba történő visszailleszkedésre. (Ez az arány az USÁ-ban 82 százalék).

A modern, második generációs szerek kiemelkedő hatékonyságuk és kedvező mellékhatás-profiljuknak köszönhetően a betegek már nem a kórházi (zárt)osztályokon kényszerülnek élni, hanem ambuláns betegeként családjuk körében történhet rehabilitációjuk, a minél tökéletesebb társadalmi beilleszkedés eléréséig. Lényeges a betegekben annak tudatosítása, hogy a sikeres kezelés alapja a gyógyszer előírás szerinti szedése.

Annak ellenére, hogy a gyógyszeres kezelés elengedhetetlen a skizofrénia gyógyításában, ez önmagában nem elegendő. Nagyon fontos tényező a pszichológiai kezelés, a beteg és az orvos közti bizalmon alapuló folyamatos kapcsolattartás. Nélkülözhetetlen a beteg környezetének, illetve családjának teljes körű edukációja, valamint bevonásuk a döntési és kezelési folyamatba. Az akut kezelést követő rehabilitációs folyamat, valamint a beteg reszocializációját elősegítő, szervezett önsegítő csoportok és egyéb szociális kezdeményezések jelentősen hozzájárulnak a beteg állapotának javulásához.

[forrás: VM.komm Kommunikációs Tanácsadó Iroda]