Lawrence Whalley, az aberdeeni egyetem munkatársa és csoportja hatvan éven át követte 465 ember - csaknem fele-fele arányban dohányosok, illetve nem dohányosok - életútját, megfigyelve, hogy értelmi kognitív képességeik miként alakultak az évtizedek folyamán. A vizsgálat eredménye a New Scientist című tudományos folyóirat legfrissebb számában jelent meg.

A vizsgálatban résztvevőket először 1947-ben - 11 éves korukban - vizsgálták, majd később 2000 és 2002 között, amikor 64 esztendősek voltak. Mint megállapították, a dohányosok az értelmi képességeket mérő öt különböző teszt során jelentősen rosszabb teljesítményt nyújtottak, mint azok, akik soha nem gyújtottak rá, vagy már korábban lemondtak szenvedélyükről.

A dohányzási szokással, mint az intellektuális képességeket rontó tényezővel még akkor is számolni kellett, ha a kutatók egyéb, szociális, illetve egészségügyi tényezőket - iskolai végzettség, foglalkozás és alkoholfogyasztás - is figyelembe vettek.

Valószínűleg arról van szó, hogy a dohányzás jelentősen fokozza a létfontosságú szerveket - tehát nem csak a tüdőt, hanem az agyat is - érő oxidatív stresszt, s így a tüdő teljesítményének romlása egyúttal az értelmi képességek hanyatlását is maga után vonja - hangsúlyozta Lawrence Whalley.

[forrás: nol.hu, 2004.december 09.]