Mindkét típus alapvető jellemzője, hogy gondolataik szinte állandóan az evés, étel körül forognak. A mostanában egyébként is divatos testsúly-kontrollálási attitűd az anorexiás betegeknél szélsőséges formát ölt. Jellemző az állandó kalória-számlálás, a magasabb kalóriaértékű ételek kerülése, a válogatás, az étellel való különféle manipuláció. Az anorexia nervosában szenvedő a családban igyekszik elkerülni a közös étkezést, ennek érdekében hazudik, manipulál. Különleges ételeket talál ki, és főz meg másoknak, de ő maga nem eszik belőle.

Étkezéskor különféle szertartásokkal hátráltatja a táplálékbevitelt: apró darabokra vágja az ételt, alkalmatlan evőeszközt használ, különleges sorrendiséget tart, különös ételkombinációkat eszel ki, nagyon lassan rág, és hasonlók. Mindez azt a célt szolgálja, hogy ő sokkal kevesebb ételt juttasson a szervezetébe, mint az asztalnál ülő többiek. Ez a viselkedés igen gyakran családi veszekedések forrása, és épp ezért, valamint hogy eltitkolja az étkezéssel való problémáját, az AN beteg igyekszik távol maradni az asztaltól, és titokban, például éjszaka eszik.

Az anorexia nervosa diagnózisának kritériumai

– Szándékos fogyás, ami a normál testsúly legalább 15%-os elveszítését eredményezi. A testi fejlődés időszaka alatt legalább 15%-kal elmarad az elvárt súlygyarapodás.

– Állandó félelem a súlygyarapodástól, elhízástól még intenzív súlyvesztés esetén is.

– Testséma zavar. A saját testméretek torz észlelése. A saját testtel való elégedetlenség, amely negatívan befolyásolja az önértékelést.

– Olyan nőknél, akiknél normális esetben elvárható lenne, legalább három egymást követő alkalommal elmarad a menzesz, vagy csak hormon adása után jelentkezik.

– Ha a táplálkozási zavar a pubertás előtt indul, a nemi érés késleltetett, vagy elmarad.

– A beteg tiltakozik a súlynövekedés ellen.

– A súlyvesztést nem testi betegség okozza.

A különböző elméletek, és terápiás elgondolások a fenti kritériumok rangsorolásában eltérhetnek, de három lényeges szempontban megegyeznek:

1. Állandó aggódás a testsúllyal, és a küllemmel kapcsolatban
2. Fogyást segítő módszerek alkalmazása
3. Szomatikus következmények

Testi tünetek

ˇ Alacsony testsúly ˇ Alacsony testhőmérséklet ˇ Magas pulzusszám, magas vérnyomás ˇ Bőrszárazság ˇ Hajhullás ˇ A legyengült fizikummal normál esetben elképzelhetetlen hyperaktivitás, sport, mozgás

Hyperaktivitás

Bár a beteg látványosan lesoványodik, és a vitális funkciók lelassulnak, nem erőtlenedik el, éppen ellenkezőleg, minden lehetőséget megragad a testedzésre. Az állandó mozgáskésztetés hátterében az a vágy áll, hogy minél több kalóriát égessen el, illetve, hogy megdolgozzon az ételért. Kitartóan edz, de mindig magányos sportot választ, mint amilyen a futás, aerobik, torna, úszás. A hyperaktivitás másik formája, amikor értelmetlen mozgásokra fordítja energiáját, pl. emeleteket mászik meg órákig, vagy a szobában járkál, sámliról lépeget le-fel hosszú ideig. Különösen étkezés után tör rá kényszerszerűen a mozgásigény abban a reményben, hogy a kalóriáktól minél hamarabb megszabaduljon. Ha erre nincs lehetősége, nyugtalan feszültség lesz úrrá rajta. Általában is nyugtalanság jellemzi, alvászavar, érzelmi labilitás, esetenként agresszív kirohanások, dührohamok. Az anorexiás beteg körül "vibrál a levegő".

Purgáló viselkedés

A betegek egy része igen leleményes és kíméletlen önmagával szemben, ha súlycsökkentésről van szó. Megtanulják az önhánytatást, hashajtót, vízhajtót használnak. Sokáig képesek elrejteni környezetük elől tevékenységüket, illetve különféle divatos magyarázatokkal állnak elő, mint böjtnap, lékúra, méregtelenítés, de valójában fogyni akarnak. Ez a forma mind pszichésen, mind szomatikusan veszélyesebb, mint a restriktív viselkedés, és több társuló problémával jár.

A testkép zavara

Az anorexiás beteg még kórosan sovány állapotában is attól retteg, hogy elhízik. Bár mások testi megjelenését hibátlanul meg tudja állapítani, önmagán nem látja az önéheztetés következményeit, "ronda kövérnek" érzi magát.

Öltözködésével igyekszik elfedni, vagy korrigálni vélt kövérségét: sovány testét bő ruhákkal fedi, nagy pulóverrel, vagy inggel, amely szerencsésen elrejti nemi hovatartozását is. Igyekszik a túlméretezett ruhadarabokban eltüntetni szégyellnivaló testét.

Előfordul az ellenkezője is, amikor testhez feszülő ruhadaraboktól várja a beteg kövérsége vizuális korrekcióját. A lesoványodott testre a melleket eltüntető szoros trikó, feszes nadrág kerül, ami néha egészen ijesztő módon kihangsúlyozza a test vonalait.

A kórelőzményben jellegzetes mozzanatok utalnak a testélmény zavarára. Kiderülhet, hogy a beteg például nem jár strandra, sokat sportol, de mindig magányosan, nem szeret társaságban lenni, arcát napszemüveg mögé rejti, vagy erős sminkkel takarja. Külsejét visszataszítónak érzi, ezért kerüli az embereket, ha mégis közösségbe kerül, akkor peremhelyzetbe szorul.

A testtel kapcsolatos öngyűlölet érzése egyike a legkínzóbbaknak, ami számtalan pszichés torzulás kiindulópontja.

A nemiséggel kapcsolatos tünetek

Az anorexiáról köztudott, hogy a fiatal lányok betegsége, kezdete a pubertás időszakára tehető, bár a szakirodalom beszámol 7 éves betegről is. Számos elmélet született a betegség kialakulásának kóroktanára, de abban minden kutató egyetért, hogy a pubertással járó testi-lelki változásoknak döntő a szerepük.

A pszichodinamikus elmélet szerint az evészavar tünetei a szexualitással kapcsolatos érzések, gondolatok elhárításának eszközei. Az anorexia nervosában szenvedő beteg késlelteti a testi érést, "eltünteti" a melleit, "visszacsinálja" a menzeszt, késlelteti az endokrin aktivitást, tüneteivel a gyermeki testet konzerválja. A pubertás átrendezi a családi szerepeket, a felnőtté válás, elszakadás, leválás mind a szülő, mind a gyermek számára szorongást jelenthet. Ebben az időszakban gyakran fellángol az elfojtott ödipális érzés. Ha az apa féltékenységgel reagál lánya serdülésére, a gyerek bűntudatot fog érezni, és az önéheztetéssel bünteti magát, amivel meg is akadályozza a nővé válást.

Az anorexiás lányokat, bár egyfolytában a testükkel foglakoznak, erősen foglalkoztatja megjelenésük, hosszú időt töltenek a tükör előtt, részletesen megtervezik megjelenésüket, ezt azonban nem a hódítás érdekében teszik. Nem keresik a fiúk társaságát, és minden közeledési kísérletet visszautasítanak. Szexuális vágyat szinte egyáltalán nem éreznek.

Interperszonális jellemzők

Gyakori a preamorbid személyiség szociabilitási deficitje. A későbbi anorexiás beteg kortárskapcsolataiban egészen korán nehézségekkel küzd, már óvodás korában magányos, inkább a felnőttek társaságát keresi, később is szívesen van gyerekszerepben. Infantilizmusa és egocentrizmusa megakadályozza a kölcsönösségen alapuló kortárs kapcsolatok kiépítésében, közösségben elfoglalt helye marginális. Társas helyzetben rosszul tájékozódik, empátiára, decentrálásra alig képes. Alapélménye a világ kiismerhetetlensége, a kaotikus fenyegetettség és frusztráltág. A táplálék szabályozásával kontrollhoz jut, és ez csökkenti feszültségét. Negatív indulatait, mint düh és irigység csak oly módon képes kontrollálni, hogy önmaga ellen fordítja. Ez az oka, hogy az anorexiás beteg a szomatikus eseményeken túl is állandóan szuicid veszélyben van.

Az eredeti cikk az alábbi címen található a weborvos.hu-n:
http://www.weborvos.hu/cikk.php?id=271&cid=35855

[forrás: weborvos.hu]