Nem kellene, hogy így legyen. Megvannak a megfelelő feltételek a szűrővizsgálatok végzésére, s az időben felismert kór gyógyítására (orvosi szakismeret, eszközpark, gyógyszerek). A népegészségügyi program vezetői pedig mindent megtesznek a szűrőhelyek ellenőrzésére, a szakemberek képzésére, s - a civil szervezetekkel együtt - a lakosság széles körű tájékoztatására.

A korszerű diagnosztika lehetővé teszi a korai felismerést: a mammográfiás felvételen olyan kicsi daganatot is észlelni tudnak az orvosok, amely még nem is tapintható. Az ilyen stádiumban felismert és eltávolított, majd megfelelően utókezelt emlőrák véglegesen és teljes bizonyossággal gyógyítható. Ha pedig a legkorábbi stádiumban észlelik a rákot, a túlélési esély 90 százalékos lehet, mutatja az orvosi tapasztalat. A korai felismerés feltétele a szakszerű szűrés, ennek része (kellene hogy legyen egy életen át!) a rendszeres önvizsgálat, ami már fiatal korban is ajánlott. Hazánkban, a megelőzést szolgáló program keretében, minden 45-65 közötti nő kétévente kap "meghívólevelet" - a lakóhelyéhez közel eső szűrőállomásra - mammográfiai vizsgálatra.

Ma 1 millió 260 ezer a veszélyeztetett korosztályba tartozó hazai nők száma. A 2001 vége óta működő szűrővizsgálat az ország 46 mammográfiás munkahelyén érhető el. 2002 és 2004 szeptembere között egymillió 734 ezren kaptak meghívót a szűrésre, a részvételi arány 60%-os volt (legtöbben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mentek el). Több mint 50 ezer nőt hívtak vissza további vizsgálatra, 43 ezren jelentek meg. 3341 operációt végeztek, 1120 esetben jóindulatú tumort találtak.

A szakma és a civilek

A hazai adatok szerint a kötelező szűrést megelőzően a megbetegedések 80-90%-át a nők maguk észlelték, ám sokszor túl későn. A mellrák nem jár fájdalommal, így ha elmarad az önvizsgálat, csökken a korai felismerés lehetősége, a daganat pedig esélyt kap a zavartalan fejlődésre.

A mellrák kockázatának csökkentése, az egészségtudatosság növelése az egész társadalom közös érdeke - vallják a civil szervezetek képviselői, akik egyre nagyobb számban ennek szellemében folytatnak párbeszédet a lakossággal. Jó példa erre a 2004-es év egyik jelentős onkológiai rendezvénye, amelyen a magyar származású (ma Svédországban élő) dr. Tabár László tartott megrázóan elgondolkodtató - s a laikus nő (aki történetesen újságíró) számára is élvezetes - előadást, orvos-szakmai továbbképzés gyanánt.

Tabár doktor drámaian őszinte felvételein nyomon lehetett követni, hogy a radiológiai képen még piciny pontból miként lesz növekvő tumor, majd megmutatta a folyamat nyomán keletkező külső elváltozásokat is - ránk ijesztve, értünk, nőkért félve, figyelmeztetőn azt hangsúlyozva, hogy már késő lehet, ha csak ilyen stádiumban fordulunk orvoshoz.

A korábban hazánkban dolgozó amerikai nagykövet felesége, Vera Blinken is a figyelemfelkeltés feladatát vállalta, amikor - az e célra létrehozott PrimaVera alapítványon keresztül - szűrőkészülékeket adományozott, s amikor az említett előadást szervezte, a MammaKlinika vezetője mellett más üzletasszonyok segítségével is gondoskodott a szponzorálásról.

A mellrák elleni védekezés jelentőségét hirdette és népszerűsítette hazánkban, munkája mellett, a következő amerikai nagykövet is. Nancy Goodman Brinker hozta tető alá 2002-ben - a politikai, gazdasági, üzleti, kulturális és civil élet képviselőinek együttműködésével - az Egészség Hídja Összefogást.

A rák eredményesebb szűrésére, s a tumoros fájdalom hatékonyabb enyhítésére továbbképző konferenciasorozatot indított a Magyar Rákellenes Liga és az Országos Alapellátási Intézet 28 településen, háziorvosok számára. Az intézményes egészségügy országosan rendelkezik azzal a szakértelemmel, eszközparkkal, ami szükséges a kockázat megfelelő csökkentéséhez, a korai felismeréshez és a kialakult kór komplex és korszerű kezeléséhez.

Az emlőrákszűrések részvételi aránya az EU ajánlásaként 70%, nálunk ott, ahol a háziorvosi szolgálat aktív szerepet vállal, ez az arány a 80-90%-ot is elérte. Ezért indokolt az elvárás, hogy a családorvosok megfelelő gyakorlati ismeretekkel (is) rendelkezzenek. A tumor okozta kín 80%-ban gyógyszerrel uralható, s mivel hazánkban a hatékony fájdalomcsillapítás támogatott (a betegnek nem kerül pénzbe), fontos, hogy a beteg jelezze, az orvos pedig felismerje és bátran kezelje a fájdalmat.

Férfiak, figyelem!

Növekszik a mellrákos férfiak száma az Egyesült Államokban, állapították meg nemrégiben amerikai kutatók (Texasi Egyetem, houstoni rákkutató intézet). Bár a betegség meglehetősen ritkaságszámba megy a férfiak körében, az elmúlt 25 évben előfordulása határozottan nő. A 25%-os növekedést az orvosok még akkor is nyugtalanítónak vélik, ha a férfi esetek az összes mellrák-előfordulásnak mindössze 0,6%-át teszik ki.

A jelenség pontos okát egyelőre nem tudni, a kutatók valószínűsítik, hogy az elhízottság növekedésével függhet össze. Az emlő rákja ugyanis bizonyítottan szoros összefüggésben van a szervezet által termelt ösztrogénhormonnal - férfiaknál, nőknél egyaránt. Mint korábbi kutatások egyértelművé tették, a zsírsejtek ösztrogént termelnek. Ám a tudósok szerint nem zárható ki az sem, hogy szerepet játszhat az okok között a környezetben előforduló kemikáliák mennyiségének emelkedése, akárcsak bizonyos életmódbeli változások bekövetkezte is. A texasi kutatók több mint 2500 mellrákos férfit és 380 ezer nőt vizsgálva állapították meg, hogy férfiaknál a tumort többnyire idősebb korban fedezik fel - a férfi betegek átlagos életkora 67, a nőké 62 év volt. A vizsgálat fényt derített arra is, hogy a diagnózis idején a férfiaknál előrehaladottabb stádiumban van a rák, mint a nőknél.

Azért tűnik ez különösnek, mert férfiaknál a tumor elvben könnyebben észlelhető, vélte egy texasi kutató. De sok orvos maga is bizonytalan, s többnyire valamilyen jóindulatú, ártalmatlan okot tételez fel a mellben észlelt duzzanat okaként. Ezért nagy jelentőségű, hogy a férfiak tisztában legyenek vele: a mellrák veszélye őket is fenyegeti, s nem szabad könnyedén venni, ha bármiféle csomót észlelnek a mellükben.

Erre a gondolatra fűzi fel mondandóját a témával foglalkozó többi amerikai kutató is, akik megállapítják, hogy a mellrák ugyan igen ritka a férfiak között, mégis jóval nagyobb arányban halnak meg benne, mint a nők - mivel náluk általában jóval később fedezik fel, hogy baj van. A férfiaknak is van mellszövetük, noha jóval kevesebb. Rákkutatók szerint az USA-ban 2003-ban 1500 férfinál diagnosztizáltak mellrákot, s 400-an bele is haltak. (Azonos időszak alatt a mintegy 211 ezer új női emlőrákos esetből 40 ezer kimenetele volt halálos.) A hírügynökségek (MTI, Panoráma) világgá röpítették Edward W. Brooke volt amerikai szenátor esetét, aki nem akart hinni a fülének, amikor orvosa azt közölte, mellrákja van. Két héttel később mindkét mellét levették. Ezután a 83 éves szenátor elszánta magát arra, hogy majd nyilvánosan szól arról, amit fiának és barátainak is nehezen tudott elmondani, s felhívja a figyelmet egy olyan betegségre, amelyről a férfiak úgy vélik, őket sosem sújthatja. Brooke nem akart tudomást venni a korai figyelmeztető jelekről, pedig hónapokon át voltak fájdalmai mellkasa jobb oldalán. A kertészkedésnek tulajdonította, s még akkor is kételkedett, amikor felesége kitapintotta a daganatot mellbimbója alatt. Csak ekkor fordult orvoshoz. Brooke tervei szerint a Nancy Goodman Brinker által alapított Susan G. Komen emlőrák alapítvány segítségével arra fogja buzdítani az orvosokat, hogy a férfiaknál is végeztessenek szűrést.

[forrás: nol.hu, 2004.12.22.]