A vizsgálattal 91 százalékos biztonsággal szűrték ki az egészséges teszt-személyeket és azokat, akiknek úgynevezett "orális lemezes hámszövet-karcinómája"volt.

David Wong, a kutatócsoport vezetője azt reméli, hogy a módszer finomításával 99-100 százalékos biztonságúra lehet majd javítani a teszt pontosságát. A kutatócsoport vezetője ezzel összefüggésben arra is kitért, hogy jelenleg nincs kereskedelmi forgalomban biokémiai vagy genetikai szájrák-teszt. Hangsúlyozta azt is, hogy a RNS-nyálminta-eljárást más ráktípusok vagy egyéb megbetegedések diagnosztizálásához is felhasználhatják.

David Wong és munkatársai eredetileg nem tervezték, hogy a nyálban levő mRNS-mintát vizsgálják, hanem egy, a rákos megbetegedéssel összefüggésben álló protein után kutattak a száj nyálkahártyában. A team egyik tagja, Maie St. John fogalmazta meg a hipotézist, amely szerint e proteinek a szövetek között a nyál közvetítésével vándorolnak.

A kutatók felismerték, hogy az ember nyálában mintegy háromezer, kémiai szempontból különböző mRNS található, s ezek közül 280 biztosan jelen van az egészséges szervezetben. A továbbiakban a szakemberek azt vizsgálták, hogy vajon ez esetben is olyan hatékonyan inforamtív-e a nyálpróba, mint a vérminta - és a fent vázolt eredményre jutottak.

A rákos betegeknél 1.679 gén található, mely szignifikánsan más szinten áll, mint az egészségesek szervezetében. Hét mRNS például három és félszer nagyobb mennyiségeben mutatható ki a tumoros pácienseknél, mint az egészségesek esetében. Egyik közülük az IL-8 gén mRNS-e, melynek proteinje után St. John eredetileg a nyálban kutatott.

A jelenlegi teszthez a kutatók végül négy mRNS mellett döntötek. A kontrolltesztek kilencven százalékban erősítették meg a nyálteszt eredményeit, ami azt jelenti, hogy az eljárás ugyanolyan használható, sőt, valamivel jobb eredményt hoz, mint a vérteszt.

Wong és teamje természetesen további teszteket tervez - a következőt kétszáz teszt-személy bevonásával.

[forrás: Galenus]