Depresszió régen és ma

A depresszió nem új keletű kór. A lelki betegségről már Homérosz is ír az Iliászban, találkozhatunk vele a Bibliában - a búskomor Saul királyt Dávid lantmuzsikával vigasztalja.

A depressziót Hippokratész (i. e. 460-377) is ismerte. Úgy vélte, e lelki betegség kiváltó oka a fekete epe felszaporodása a szervezetben. A melankólia szavunk is innen eredeztethető: fekete epe, vagyis melaine chloé. A betegség megjelölésére egészen a XX. századig ezt a kifejezést használták, majd ezt a latin deprimo (deprimere), lenyomni szóból származó depresszió kifejezés váltotta fel.

Az, hogy a depresszióval manapság egyre többet foglalkozunk, nem jelenti egyértelműen azt, hogy a betegség egyre több esetben is fordul elő. A diagnózisok megszaporodásának számos tudományos - és hétköznapi - oka van. Többek közt a neurológia, a pszichiátria és a pszichológia tudományának fejlődése révén ma sokkal bővebb, átfogóbb ismeretekkel rendelkezünk a lelki betegségek okairól és lefolyásáról, kezelési lehetőségeiről, mint pár évtizeddel korábban. A nemrégiben még neurózisnak diagnosztizált problémát ma gyakran mint depressziót kórismézik; a betegségről egyre nagyobb információmennyiség válik egyre szélesebb körben elérhetővé és még sorolhatnánk...

A depresszió formái

A lelki betegségek csoportosítása még az orvosok között sem teljesen egységes, és a gyakorlatban egy-egy probléma megnevezésekor nem mindig alkalmazzák azokat a legújabb diagnosztikus elnevezéseket, amelyeket a DSM. IV., az Amerikai Pszichiátriai Társaság által közreadott diagnosztikai és statisztikai szakkönyv javasol. Épp ezért annak, aki mélyebben kíván elmélyedni a depresszió elméletében(!), célszerű először a sokféle diagnosztikai elnevezés között eligazodnia, illetve tanácsos tájékozódnia a depresszió különféle alfajairól, mivel az egyes depressziók mélységükben és időbeni lefolyásukban, sőt akár tüneteikben is igen nagy változatosságot mutatnak.

Nagy vonalakban kétféle depressziót különböztethetünk meg. Az egyik, amit ma másodlagos depressziónak neveznek, valamilyen más, már meglévő betegség - például a szélütés, daganatos megbetegedések - talaján fejlődik ki. A másik csoportba az úgynevezett primer, régi szóhasználattal endogén depressziók sorolhatók, amelyeknél nincsenek ilyen jellegű "elsődleges", egyértelmű oki tényezők - azonban az anamnézisben kiváltó okként annál inkább megtalálhatók a beteg közelmúltjában zajlott negatív életesemények.

Vulnerabilitás

Arra, hogy hasonló események miért váltanak ki az egyik embernél primer depressziót, míg a másikat "meg sem érintik", számos tudományos elmélet létezik. Önmagában egyik sem magyarázza meg a problémát, azonban az elméletek együttes alkalmazása értelmezhetővé teszi a betegséget. A pszichiátria az elméleteket a "vulnerabilitás", azaz sebezhetőség elméletében ötvözi - e szerint bizonyos genetikai, biológiai faktorok talaján, jellemző társadalmi, családi, nevelési hatások megléte esetén egy pszichoszociális stresszor végül is biológiai reakciókat indít el a szervezetben - ez pedig kiválthatja vagy súlyosbíthatja a depressziót.

Külső segítség

Sajnos, nemcsak a "depressziós karakter" megismerési stratégiáival vannak problémák, hanem gyakran az egészségesebb személyiségűekével is. Ez is oka annak, hogy sok esetben a betegség kezeletlen marad - ugyanis a család, a környezet empátia, megértés, kézzelfogható segítségnyújtás helyett a "szedd már össze magad" felszólítással próbálja meg a beteget visszatéríteni a mindennapokba. A depresszió azonban nem akaratgyengeség, és semmiképp sem noszogatástól gyógyul.

Az unipoláris depresszió tünetei

Testi (vegetatív) tünetek

- alvászavar - fáradtság - étvágycsökkenés (ritkábban farkasétvágy) - fogyás vagy hízás - egyéb testi tünetek.

Magatartási tünetek

• lehangoltság
• koncentrációzavar
• döntésképtelenség
• aktivitáscsökkenés
• munkaképtelenség
• visszahúzódás
• bezárkózás
• a mozgás lassulása
• görnyedt testtartás
• sajátos arckifejezés
• öngyilkossági kijelentések, esetleg öngyilkossági kísérlet
• az örömre való képesség és a humorérzék elveszítése

Szubjektív, lelki tünetek

• szomorúság
• kedvetlenség
• szorongás
• félelem
• aggodalom
• reménytelenség
• önvádbűntudat
• ellenségesség-érzés
• halálvágy
• öngyilkossági fantáziák

A depresszió komoly, az öngyilkosság kockázatát is magában hordozó mentális betegség. Épp ezért, ha az említett tünetek közül legalább öt meglétét tapasztalja legalább két héten keresztül saját magánál vagy hozzátartozójánál, ismerősénél, joggal gyanakodhat depresszióra. Ilyenkor egyetlen mielőbbi teendő van - felkeresni egy szakembert.

Röviden a gyógyszerekről

A ma leggyakrabban alkalmazott antidepresszívumokról fontos tudnunk, hogy hatásukat csak hosszú hetek elmúltával kezdik kifejteni. Épp ezért akár nekünk, akár hozzátartozónknak rendelték el antidepresszívum szedését, a felírt adagokon, a szedés módján semmiképp ne változtassunk - főképp ne hagyjuk abba - (vagy ne engedjük, hogy más így tegyen) arra fel, hogy "nem is hat"!

Részben a "késlekedő" hatás ellensúlyozására, egyes tünetek enyhítésére szoktak szorongásoldót vagy altatót felírni az antidepresszívumok mellé, melyeket a depresszió enyhülésével - a hozzászokás elkerülése végett - fokozatosan elvonnak a betegtől. A gyógyulás hosszú folyamat, mely sok türelmet és a külső környezet segítségét igényli.

Szlávics Noémi