Életünk során számos kisebb-nagyobb sérülés érheti bőrünket. Ezek lehetnek például egyszerű horzsolások vagy házilagosan kezelt pattanások nyomai, de betegség, műtét maradványai is. Az említettek egy része idővel nyomtalanul elmúlik. Előfordulhat azonban, hogy hosszú hónapok múltán sem lesz kisebb a heg, sőt burjánzásnak indul. Az emberek nagy hányadának bőre ugyanis olyan reakciókészséggel rendelkezik (keloidhajlam), ami nem tudja korrigálni az ilyenfajta elváltozásokat. Így az eredetileg kis göb egyre agresszívebben kezd növekedni, hegtúltengés alakul ki. Egyesek képesek együtt élni ezzel a nem túl szép látvánnyal, másoknak viszont komoly gyötrelmet jelent a testtakarót torzító heg, különösen, ha feltűnő helyen van.

A hegesedés milyenségét a seb nagyságán kívül egyéb tényezők is befolyásolják, magyarázza dr. Nagy Éva bőrgyógyász-kozmetológus főorvos. Érdekes módon az idősebbeknél kevésbé szembetűnő nyoma marad az operációnak, mivel náluk már lassabb a bőrgyógyulás. Ezzel szemben a fiatalok bőre - a gyorsabb gyógyulási folyamat miatt - sokkal inkább hajlamos a túlburjánzásra, így a nagyobb, vastagabb hegképződésre.

A heg kialakulásában nagymértékben szerepet játszanak a gének, a bőrtípusok is. Megfigyelték, hogy a sötétebb bőrűeknél, az afrikai, az ázsiai származásúaknál gyakoribb a kóros hegesedés. Az sem mindegy, hogy a testtakaró mely részét érte sérülés. Ha ez a bőrseb több, aktívabb izom, ízület fölött (főleg a felsőtesten, vállakon, mellkason, valamint a lábakon) található, akkor a képződő heg általában kiterjedtebb, feltűnőbb, mint a mozgásnak nem annyira kitett felületeken. S végezetül: nagyobb a kóros hegképződés valószínűsége sebfertőzés vagy egyéb szövődmények esetén is.

A heges elváltozások három típusát különböztetik meg a szakemberek.

Atrófiás hegek: többnyire kicsi, kerek behúzódások, amelyek a környező bőr felszínénél mélyebben helyezkednek el. Ilyen negatív kép rendszerint akkor alakul ki, amikor a gyógyulási folyamat valamiért megakad és az új kötőszöveti rostok nem megfelelően képződnek. Jellemző példa erre a bárányhimlős kiütések elvakarása vagy a nem eléggé szakszerűen kezelt akne (pattanás, mitesszer) "eredménye".

Hipertrófiás hegek: általában vörösek, vastagok, kiemelkednek a bőr felszínéből, de az eredeti seb területén nem terjednek túl. Viszketnek, fájdalmasak lehetnek. Lassan, hetek múltán alakulnak ki, szerencsés esetben beavatkozás nélkül is javulhatnak, de a folyamat akár egy évnél tovább is eltarthat. Gyakran égési sérülések (túlzott napozás, háztartási balesetek) után keletkeznek. Gyereknél különösen súlyosak lehetnek, jelentős funkcionális, pszichológiai és kozmetikai károsodást okozhatnak.

Keloidhegek: vastag, kerek, szabálytalan hegszövetcsomók, soha nem tartják meg az eredeti seb határait, továbbterjednek, növekednek. Vörösebbek, vagy a környező bőr színéhez képest sötétebbek, s hónapokkal a bőrsérülés után fejlődnek ki, amikor az érintett már jóformán nem is emlékszik arra, hogy valamikor kinyomott egy jókora, genynyes pattanást vagy műtéten esett át. A fejlett országokban mintegy 11 millióan szenvednek keloidhegek miatt, ezek terhesség során rosszabbodhatnak. A keloidra való hajlam érdekessége, hogy régiókhoz kötött, azaz csak bizonyos testrészeket fedett bőrön alakul ki kóros hegesedés, míg más területeken normális a sebgyógyulás.

Az idők folyamán többféle módszer született a hegek esztétikusabbá tételére. Az első csoportba a különböző beavatkozások, vagyis az invazív kezelések tartoznak. Ezen belül meg lehet próbálkozni a (plasztikai) sebészi eltávolítással. Ám keloidhegek esetén ez nem javasolt, mert az erre hajlamosaknál, az érintett terület kivágásakor alkalmazott nagyobb metszés nyomán, még nagyobb hegképződés alakulhat ki. Másik megoldással az orvos a hegbe adott szteroidinjekcióval csökkenti a gyulladást, majd kötéssel visszanyomja a bőrfelszínből kiemelkedő elváltozást. Hasonló elven alapszik a sugárkezelés, ám ennek alkalmazásakor ügyelni kell arra, hogy a keloidheg keletkezése utáni hónapokban (legfeljebb fél éven belül) érdemes végezni a beavatkozást. Ugyanez vonatkozik a krióterápiára is, ennél mínusz 180 fokos folyékony nitrogént spiccelnek a kérdéses területre mesterséges gyulladást keltve, és szintén nyomókötést használnak.

A bőrgyógyászatban is elterjedt a lézerkezelés az elmúlt években, de ez sem alkalmazható minden hegnél. Fontos tudni, a beteg hajlamos-e keloidra. Ha igen, legfeljebb kisebb elváltozásoknál használható az irányított lézersugár, de az arcon semmiképp se, mert az esetleg pigmentációt, bőrelszíneződést okozhat. A betegnek szimpatikusabb lehet a beavatkozás nélküli (nem invazív) megoldás. Ilyen a korábban helyileg alkalmazott szteroidkezelések, az akril fedés, a tapasz alkalmazása, illetve a nyomó/kompressziós kötés, ami alá szilikonos párnát helyeztek. Csakhogy ezek az izmok, ízületek fölötti hegekre tökéletesen nem rögzíthetők, mert elmozdulnak helyükről. Tehát mindenképpen olyan kezelési forma a célravezető, amelyhez szükségtelen a kötés. Ilyen újabban a szilikongél, amit a bőrgyógyászokat tömörítő Hegek Kezelésével Foglalkozó Nemzetközi Tanácsadó Bizottság sokféle heg kezelésére ajánl. A színtelen, szagtalan készítmény bármelyik testfelületre felvihető, mert ott 4-5 percen belül rászárad a bőrre, s ezzel egyrészt nyomást gyakorol a hegre, másrészt védőréteget képez a fertőzésekkel szemben. Ugyanakkor, a tapasszal ellentétben, nem teszi ráncossá, vizenyőssé a bőrfelületet. S mivel láthatatlan, az arcra is kenhető, megszáradása után pedig használhatók a szokásos kozmetikumok.

Lényeges, hogy a szilikongélt nem szabad nyílt vagy friss sebre tenni, de közvetlenül a sebgyógyulás után már alkalmazható. A készítmény nem érintkezhet a nyálkahártyával és az arcon történő kezeléskor nem kerülhet túl közel a szemhez. Reggeli és esti használata előtt enyhén szappanos vízzel meg kell mosni az érintett felületet (semmiképp sem maradhat rajta más bőrgyógyászati termék, antibiotikum), majd nyomogatással megszárítani. Elég egy nagyon vékony réteget felkenni, az esetleges felesleget pedig óvatosan eltávolítani. Meg kell várni, hogy a gél megszáradjon, különben elszínezheti a ruházatot. A kezelés időtartama eltérő, de legalább két hónapig tart.

Az eddigi vizsgálatok, tapasztalatok alapján a szilikongél a régi vagy új hipertrófiás hegek, keloidok kezelésében hatékony, de a kóros hegképződésre hajlamosaknál megelőzésre is használható. Gyerekeknél ugyancsak alkalmazható, jó szolgálatot tehet a pubertáskori bőrelváltozások szépítésében. Ám ettől a készítménytől sem remélhető, hogy tökéletesen eltünteti a kiterjedt és csúnya elváltozásokat, csak a látványukon javíthat. Kevésbé észrevehetővé teszi a bőrön keletkezett folytonossághiányt. A bőrfelületből kiemelkedő hegeket pedig puhítja, laposítja, csökkenti elszíneződésüket, a hegesedéssel járó viszketést és fájdalmat.

Általános tanács

A hegeket, főleg az újakat, óvni kell a szélsőséges hőmérsékleti hatásoktól (ilyenek: az erős napsütés, szolárium, szauna, a rendkívüli hideg). A szűk ruházat könnyen felsértheti a hegszövetet, tornázni, nyújtó-erősítő gyakorlatokat végezni is csak nagyon óvatosan lehet, mert a sérült bőr igen érzékeny.

[forrás: nol.hu, 2005.01.12.]