A kezelés konkrét mikéntjét illetően ma sem teljes az egyetértés, talán csak azt kivéve, hogy az enyhe-középsúlyos esetekben a terápiát testmozgással kell kezdeni. Ez napi legalább 30 perc intenzív fizikai aktivitást (aerobik stb.) kell, hogy jelentsen. Amennyiben ez önmagában nem hatásos, egyéb (általában gyógyszeres) kezelésre is szükség van. Korábban diétás megszorításokat is javasoltak, elsősorban a cukor, a konyhasó és az állati zsírok fogyasztásának kerülését. Azonban az újabb vizsgálatok szerint a magas cukortartalmú diéta egyenesen javuláshoz vezetett (a vércukorszint emelkedése növeli az agy szerotoninszintjét. A sófogyasztás csökkentése csupán egyes testi tünetek (puffadás, ödéma stb.) ellen hatékony, a zsíroktól való tartózkodás pedig semmi eredményt nem hozott.
Annak ellenére, hogy megfogható hormonális eltéréseket egyelőre nem sikerült bizonyítani, folyamatos próbálkozások történnek a feltételezett zavarok korrigálására. A napjainkban rendelkezésre álló modern, alacsony hormontartalmú fogamzásgátlók az esetek egy kis hányadában csökkenthetik a testi panaszokat, azonban a normális szociális kapcsolatokat, a munkateljesítményt rontó pszichés tünetek általában megmaradnak. A páciensek nagyobb részében azonban ez a hatás elmarad, sőt egyes esetekben a fogamzásgátlók szedése rontja a tüneteket.
Drasztikusabb beavatkozást jelent az úgynevezett "GnRH-agonisták" alkalmazása. Hatásuk lényege, hogy nagymértékben lecsökkentik az agyalapi mirigy érzékenységét az agy által termelt serkentő nemi hormonnal szemben. Ezek a szerek kényelmesen, havonta, sőt újabban háromhavonta, injekcióban adagolhatók, az esetek közel háromnegyedében hatékonyak a PMS-sel szemben. Hátrányuk viszont, hogy csaknem mindig jelentős mellékhatásokat okoznak, melyek a menopauza tüneteire emlékeztetnek. Így ezeknek a szereknek csak a súlyos, s a kevésbé veszélyes kezelésekkel nem befolyásolható PMS-ben lehet helye, s tartósabb alkalmazásuk ezekben az esetekben is igen fokozott óvatosságot, szigorú ellenőrzést igényel.
A testgyakorlással nem rendezhető PMS-betegek kezelésében ma elsősorban az idegrendszerre ható gyógyszereket alkalmazzuk, részben azért, mert a páciensek számára a pszichés tünetek a legkínzóbbak, részben pedig a hormonális rendszerre ható szerek komoly mellékhatásai miatt.
Az inkább feszültséggel, izgatottsággal, szorongásokkal, alvászavarokkal járó, nem túl hosszú ideig tartó esetekben eredményes lehet az úgynevezett nagypotenciálú benzodiazepinekkel, a feszültségoldó gyógyszerek egy speciális csoportjával végzett kezelés. Előnyük, hogy elégséges őket csak abban a pár napban adagolni, amíg a tünetek fennállnak. Hátrányuk lehet nappali álmosságot okozó, a koncentrálókészséget, a bonyolultabb szellemi munka hatékonyságát esetleg rontó hatásuk. Az inkább lehangoltsággal, aktivitáscsökkenéssel, koncentrációzavarokkal járó PMS-ben elsősorban a korszerű, az idegrendszer szerotonin-anyagcseréjére ható készítmények közül választunk. Akkor is előnyben részesítjük ezeket, ha a páciens napi életvitelét komolyan hátráltatnák a benzodiazepinek fentebb említett mellékhatásai és akkor is, ha a PMS eleve olyan betegséggel (pl. depresszió) szövődve jelentkezett, amelyekben úgyis ezeket a gyógyszereket kell alkalmaznunk.
Ezek a gyógyszerek hosszabb távú - több hetes, hónapos - alkalmazással helyreállítják a normális biokémiai egyensúlyt a központi idegrendszerben. A PMS kezelésével a korábbiakban főleg nőgyógyászok foglalkoztak, ezért viszonylag kevés a pszichoterápiával kapcsolatos tapasztalat. Alapvető pszichológiai segítség lehet a beteg és a családtagok felvilágosítása. Jó eredményekről számoltak be a viselkedésterápia alkalmazása mellett, amely főként a menstruációval kapcsolatosan kialakult negatív hiedelmeket, beállítódásokat, gondolkodási sémákat korrigálja. Valószínűleg a korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás eljárások kombinációjától várható majd a legjobb eredmény.
A rendszeres testmozgás bármelyik kezelési formában elengedhetetlen összetevő.
Az eredmények ma már meglehetősen jók, a kilátások elsősorban a tünetek fennállásának időtartamától, illetve a szövődmények kialakulásától függnek. Célszerű tehát idejekorán, még a szövődmények jelentkezése előtt segítséget kérni. Ezt nem csak mint a PMS-sel foglalkozó orvos, de mint "gyakorló férfi" is melegen ajánlom, hogy végre megszűnhessen a "piros betűs nap" kifejezés kétes értelme, hogy a hölgyek titokzatosságából eredő finom misztikus izgalom ne csapjon át időnként, néha a szó szoros értelmében véve is, megrázó, érthetetlen meglepetésekbe.

Szövődmények

A fokozott fizikai esékenység következtében a menses előtt a nők könnyebben kapják meg a fertőző betegségeket. Az asztmás betegek egy részénél ebben az időszakban rosszabbodnak a tünetek, a migrénben szenvedőknél gyakoribbak a fejfájásos rohamok.
A PMS összefügghet más pszichés zavarokkal is.
Megfigyelték, hogy akiknél súlyos premenstruális szindróma áll fenn, azok közül sokaknál későbbi életük folyamán depresszió léphet fel. Ezen belül különösen gyakori a szülés után jelentkező depresszió. Statisztikailag igazolt tény, hogy a fogamzóképes nők öngyilkossági kísérleteinek aránytalanul nagy része a havivérzést megelőző napokra esik. A különféle szorongásos betegségekben (pánikbetegség, kényszerbetegség, generalizált szorongás) szenvedő, fogamzóképes korú nők 30%-ában egyidejűleg premenstruális szindróma is fennáll. Közülük 50%-ban a szorongásos betegség tünetei, a pánikrohamok, a kényszergondolatok a menses előtti napokban súlyosbodnak.
A PMS-ben szenvedő nők sokszor próbálkoznak "öngyógyító" módszerekkel. Kimutatták, hogy sokan többet cigarettáznak, alkoholt, különféle fájdalomcsillapító, nyugtató és egyéb gyógyszereket fogyasztanak az érintett időszakban. Egyes esetekben alkohol-, illetve gyógyszerfüggőség alakulhat ki.
A szorosan vett egészségügyi szövődményeken túl társadalmi komplikációk is felléphetnek: a PMS-ben szenvedő nőket például jobban fenyegeti az állásvesztés, a válás. A nők ebben az időszakban követik el az indulati bűncselekmények zömét. Ugyanez, valamint a koncentrálóképesség beszűkülése okolható azzal, hogy a nők által okozott közlekedési balesetek aránytalanul nagy része szintén ezekre a napokra esik. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a férfiaknak a hölgyek autóvezetési képességeiről alkotott előítéleteire rácofol az a tény, hogy a nők kevesebb balesetet okoznak, mint a férfiak.

dr. Vizi János
pszichiáter