A legutóbbi időkig az orvoslás csak korlátozott kezelési lehetőségekre hagyatkozhatott, ám az úgynevezett biológiai terápia valódi áttörést jelenthet. Erről kérdezte lapunk dr. Hodinka Lászlót, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet főigazgató-helyettesét, a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium elnökét.

- Hányféle betegséget takar a reuma kifejezés, és mely életkorban jelentkeznek ezek?

– A reumás betegségnek 4 fő csoportját különböztetjük meg; az egyikbe az ízületi gyulladások tartoznak, amelyek fertőzést követően, az immunrendszer zavara miatt, valamint a kristályok kicsapódása következtében léphetnek föl. Utóbbira példa
a húgysavkristály kiváltotta köszvényes ízületi gyulladás. A másik csoportot a végtagízületeken és a gerincen megjelenő, úgynevezett kopásos porcbetegségek alkotják. Külön kategóriát képeznek a lágyrészek, az izmok, az inak, a szalagok átmeneti, főleg megterhelés okozta fájdalmas-görcsös, de enyhe gyulladásos betegségei, illetve a csontanyagcsere-betegségek, különösen a csontritkulás. Ezek közül a kopásos betegségek és a csontritkulás idősebb életkorban jelentkeznek. Az ízületi gyulladások fő formái a felnőtt- és a gyermekkori idült sokízületi gyulladás, a pikkelysömört kísérő ízületi gyulladás, valamint a gerincízületi gyulladás, más néven a Bechterew-betegség. A betegek aránya többé-kevésbé állandó, bár újabb adatok szerint a fejlett világban csökkenő tendenciát mutat, valószínűleg azért, mert kevesebb az immunrendszert ingerlő fertőzés. Hazánkban körülbelül százezer ízületi gyulladásos beteg lehet.

– Az új terápia lényege az úgynevezett TNF-gátlás. Mit takar ez a kifejezés?

– A felsorolt négy ízületi gyulladás közös jellemzője, hogy a szervezet védekező-mechanizmusai kiszabadulnak a szabályozás alól, és kimutatható fertőzés nélkül is egyre fokozottabban működnek. Ez a gyulladás a kötőszövetben zajlik. Mivel az ízületek és a gerinc szalagjai kötőszövetből állnak, a bennük fellépő és tartósan fennmaradó gyulladás ezeket pusztítja el: lebontja a porcokat és az ízületeket alkotó csontvégeket. A gyulladásos parancsokat a sejtek közötti hírvivő anyagok továbbítják, melyek közül legfontosabb az úgynevezett tumornekrózis faktor, röviden a TNF. Ez a kötőszöveti sejtekben keletkezik, és további kötőszöveti sejteket, köztük a porc- és a csontlebontó sejteket is aktiválja. A kilencvenes évek elején támadt két angol kutatóban az a gondolat, hogy a TNF-molekulát ellenanyag-fehérjével semlegesítsék, gátolják. Az eltelt években több ilyen gátló fehérjét is előállítottak, és az ízületi gyulladás gyógyszereként be is vezettek.

– Miért hatékonyabb ez a megoldás a régebbi terápiákhoz viszonyítva?

– A biológiai terápiát azért nevezzük így, mert a szervezet biológiai válaszát, a reumatológiai alkalmazásban az ízület gyulladását módosítja, fékezi. Biológiai azért is, mert a hatóanyagokat, lévén azok fehérjék, nem tisztán vegyi úton, hanem molekuláris biológiai módszerekkel állítják elő. Számos más betegségben is lehetséges ilyen biológiai terápia, például daganatos, vérképzőszervi, idegrendszeri kórképekben. A fejlődés iránya az, hogy a már tudományosan feltárt biológiai reakciókat, a gyulladás egyes molekuláris lépéseit próbálják meg a kutatók –megtervezett– anyagokkal célzottan gátolni. Ezért ezeket a gyógyszereket a reumatológiában is innovatív, vagyis új ismeretekből származó gyógyszereknek nevezhetjük. A biológiai terápia is egy az innovatív terápiák közül. Fő jellemzője, hogy egy ismert folyamat ismert tényezőjét célzottan, fajlagosan iktathatjuk ki általa. Minél inkább kulcsszerepet játszik a megcélzott faktor egy betegségben, annál nagyobb és tartósabb lesz a gátlása által előidézett kedvező hatás. A TNF-gátló készítmények éppen ezt nyújtják: az ízületek és a gerinc pusztulását fékezve a betegséget hosszú távon is kedvezőbb lefolyásúvá teszik.

– TNF-terápia esetén kell-e mellékhatásokkal számolni?

– Éppen azért, mert a megcélzott faktor a fertőzések elleni szöveti védekezés fő tényezője, kiiktatása fokozza az egyes fertőzések iránti fogékonyságot, ami elsősorban a szövetekben tartósan megbújó, elhatárolt, de még életképes kórokozók elszaporodását és szétszóródását jelenti. Ilyen például a rejtett tuberkulózis, a hasi vagy bőr alatti fertőzések, például a lábszárfekély fellobbanásának veszélye. Jellegzetes reumatológiai kockázat a kilazult nagyízületi protézisből kiinduló fertőzés. Ugyanezen az alapon a meggyengült védekezésű szervezetben egyébként nem veszélyes kórokozók is okozhatnak komoly fertőzést. Épp ezért a szer alkalmazása ellenjavallot többek közt daganatok, súlyos szívelégtelenség és szklerózis multiplex esetében is. A TNF-gátló kezelés előtt alapos kivizsgálás, a kezelés alatt pedig igen szoros ellenőrzés szükséges. Ennek megvannak a nemzetközileg elfogadott szabályai, melyeket a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium hazánkban is összeállított és eljuttatott az illetékesekhez. Az országban csak kilenc orvosi centrum végezheti a kezelést.

– Hozhat-e teljes gyógyulást az időben kezdett biológiai terápia?

– Valamennyi, az ízületi betegségek lefolyását enyhítő, módosító terápia a betegség kezdeti, legaktívabb, a késői kimenetelt meghatározó szakaszában elkezdve hozza a legjobb késői eredményt. Ez így van a biológiai terápiával is. Minthogy nem a betegség kiváltó okát, hanem a szövetpusztulás egyik, bár fő okozóját célozza meg, teljes gyógyulás nem várható. Azonban igaz, hogy a betegség megáll egy kezdeti, kevéssé aktív szinten. Ehhez természetesen hosszabb időtartamú, fenntartó kezelés szükséges. Megelőzhetőnek tűnik viszont a késői romlás, vagyis sokáig megmarad a munkaképesség, és nem szükséges annyi gyógyszer és kiegészítő kezelés, műtét. Gyermekeknél azért lényeges a korai kezelés, mert az ízületi gyulladás az élettani növekedést és fejlődést is hátráltatja, visszatartja. Az ízületi gyulladással küzdő gyermek sokkal többet veszít a betegség első, meghatározó éveiben, mint az, akinél felnőtt korban kezdődik a folyamat. Gyermeknél nemcsak a fizikai szenvedést, hanem a mentális terheket, a tanulás nehezítettségét, az egészséges életviteltől való megfosztottságot is figyelembe kell venni, ezért számukra a biológiai terápia különösen nagy jelentőségű.

N. E.