Különösen érdekes, hogy, bár a gyomorsavak általában elbontják az inzulint, a tevetejben megtalálható mennyiség mégis érintetlenül halad át a gyomron, vagyis képes hatást kifejteni.

Sajnos nem minden cukorbeteg olyan szerencsés, hogy tevetejhez jut, így számukra olyan inzulint kellett kifejleszteni, amely a szervezetbe kerülve, elkerüli a gyomrot. Erre alkalmas mind az injekciós forma, mind pedig a mostanában piacra kerülő inhalációs inzulin, amelyek akár 1-es, akár 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára teszik még kényelmesebbé az életet.

A kezelt páciensek egybehangzó véleménye szerint az újfajta inzulinok, mint például a 24-órás hatású glargine inzulin lehetővé teszik, hogy ma már ne a betegség határozza meg a páciensek életét, és teljes értékű életet folytathassanak.

A cukorbetegséget manapság persze nemcsak gyógyszerekkel, hanem a megfelelő táplálkozás, a testsúly-rendezés, a rendszeres testmozgás és a gyógyszeres kezelés együttes alkalmazásával tartják karban. A szájon át szedett vércukorszint-csökkentő tablettákat is gyakran kombinálják inzulinnal a megfelelő A1c-érték elérésére. Az A1c (HbA1c), vagyis glikált hemoglobin értéke megbízható módon jelzi az elmúlt 2-3 hónap vércukorszint-értékeit. Az A1c mérése pedig jelenleg a legmegbízhatóbb módja annak, hogy a kezelőorvos eldöntse, megfelelő volt-e az eddigi kezelés, mennyire tartotta be a beteg a javasolt terápiát, és esetleg változtasson az előírt gyógyszereken.

A korábbi szokásokkal ellentétben, amikor az inzulinterápiát a lehető legkésőbbre halasztották, a mai szakmai álláspont szerint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél az időben elkezdett inzulinkezelés segít a vércukorszint megfelelő szinten való tartásában, és így a legrettegettebb szövődmények elkerülésében, illetve az élet meghosszabbításában.

[forrás: Mmd PR]

Kapcsolódó cikkek:

A1c-érték és inzulinterápia
A cukorbetegség kezelésének története