Az esetek nagy részében azért nem marad teljesen egyedül, hiszen a nagyszülők továbbra is részei maradnak unokáik életének, sőt ilyenkor különösen fontossá válik szerepük.

A legfontosabb kérdések egyike azonban mégis az, képesek-e a férfiak, legalábbis részben, az anyai szerepre? Egyértelmű válasz nem adható, egyesek szerint az alapvető ösztönök lehetővé teszik, hogy szükség esetén az apa helyettesítse az anyát, mások azonban úgy vélekednek, hogy ez legfeljebb az állatvilágban van így. Ezen álláspont képviselői szerint az emberi világban a szülői szerepek sokkal bonyolultabbak annál, mintsem hogy az ősi ösztönök önmagukban elégségesek legyenek a másik nem ilyen fontos szerepének az átvételéhez. A férfiakat igazából sohasem készítik fel az apaságra, a fiúk felé inkább a dolgozó, családfenntartó férfi ideálképét közvetítik, míg a lányok nevelésében mindig nagyobb hangsúlyt kap az anyaságra való felkészítés.

A gyermeküket egyedül nevelő apák legtöbbször rászorulnak a külső segítségre, ám néha épp ott nem keresik azt, ahol a legkézenfekvőbb: saját édesanyjuknál.

A nagymamák ugyan egy másik generációhoz tartoznak, de ez a különbség sokszor a fiú és az unoka között sem kisebb, ugyanakkor a nagymama szülői tapasztalatai elvitathatatlanok, miképp az unokájához való érzelmi kötődése is.

Különösen nehéz eset, ha az apának egy vagy több leánygyermekről kell gondoskodnia, hiszen nekik még nehezebb megfelelő szerepmintákat közvetítenie. Az apának néha nehéz a megfelelő formában kimutatni szeretetét lánya iránt úgy, hogy egyfelől éreztesse vele, hogy szépnek, vonzónak tartja, másfelől pedig elkerüljön minden kétértelmű, nem helyénvaló gesztust. A leánygyermekkel szembeni túlzott apai hűvösség azt az érzetet is keltheti a lassan nővé érő gyerekben, hogy ő nem képes vonzalmat kelteni a férfiakban, hisz első és sokáig meghatározó férfiképét is apjáról mintázza.

Apának és anyának lenni nem lehet egyszerre, a férfi maradjon önmaga, de a hagyományosan anyai szerepekből is át kell vennie néhány dolgot, például lányának is bizalmasává kell időnként válnia, ha erre igény van. Gondoskodónak, megértőnek és kritikusnak is tudnia kell lenni, ami persze akkor is előny, ha mindkét szülő része a családnak.

Bácsván László