Miközben a kezelés irányelveit legutóbb tavaly módosították az Egyesült Királyságban, egy, összesen ezerhétszáz beteg megkérdezéséen alapuló vizsgálat úgy találta, hogy a páciensek 55 százaléka nem jut megfelelő, szakértő bevonásával zajló kezeléshez. Ezen túlmenően a vizsgált esetek 42 százalékában a háziorvos nem volt képes diagnosztizálta a betegséget a megfelelő, korai stádiumban, miközben a kezelés kimenetelét nagyban befolyásolja, hogy mikor ismerik azt fel - illetve miközben a tavaly megfogalmazot irányelvek közül az egyik leghangsúlyosabb pont a korai felismerésről szólt.

Annak, hogy a betegek nem jutnak szakszerű, specialista által biztosított ellátáshoz, oka legfőképpen az, hogy nincs elegendő számú, szakosodott, az evészavarok kezelésében jártas pszichiáter. A háziorvosok pedig átlagosan 10 percet szánnak egy betegre - ennyi idő alatt pedig valóban nehéz és nagy szakértelmet igénylő feladat a diagnózis felállítása.

A megkérdezett betegek mindössze 14 százaléka jutott a szükséges kezeléshez az otthonához közeli helyen - egyesek számára a megfelelő specialista akár 280 km távolságra is lehet. A fiatal pácienseknek pedig mindössze 17 százaléka jutott élekori sajátosságait is figyelembe vevő kezeléshez.

A megfelelő terápiához való hozzájutás itt is első sorban lakóhelye függvénye: az alapfokú egészségügyi ellátást nyújtó intézmények harmada nem rendelkezik az evészavarok kezeléséhez szükséges egységgel.

Az evészavarok diagnosztizálása nagyon nehéz feladat. A probléma körül jelentős a titkolózás; az emberek nem mennek be egyszerűen azzal az orvoshoz, hogy "anorexiám van" - holott a korai diagnózis létfontosságú - írja a BBC Online.
A korai diagnózis és kezelés a siker legfontosabb eleme. Ennek biztosításához mind a betegeket, mind pedig az orvosok és nővérek képzési rendszerét további eszközökkel kell ellátni - vélekedett a kutatási eredményekre reflektálva dr. Eric Shur, a roehamptoni Priory Kórház terápiás pszichiátere.

[forrás: Galenus]